Szeretnék pszichológushoz menni, de nem merem anyának megmondani. Mot csináljak?

Kellene valaki akivel kibeszélhetem a dolgaim, nagyon önbizalomhiányom van, mindenki utál, mimdenkinek csak púp vagyok a hátán. Magam is utálom

Szinte az utcára alig merek kimenni, nem hogy a boltba elmenni, vagy nyilvánosan megszólalni vagy akármi.

A múltkor utalgattam anyának a pszichológusra és világosan kijelentette, hogy szerinte a pszichológia nagy hülyeség, még nem is látott nagyobb hülyét a pszichológusoknál.

De én úgy érzem, hogy tudna segíteni. Csak hát ezek után meg sem merem neki mondani. Apával még ennél is rosszabb a kapcsolatom. Szóval ő is kilőve. Velem évek óta nem is beszélt rendesen. Ha hozzám is szól, úgy beszél velem, mint egy kis szaros 5 évessel.

Ez már annyira szörnyű, nem bízhatok meg senkiben, nincs egy normális barátom sem. A múltkor is mikor mondta anya, hogy vegyünk kaját, mondta, hogy menjek ki vegyek gyrost vagy alarmit, mondtam neki, hogy én nem merek bemenni a boltba. Erre leordította a fejem, hogy 16 éves olyan mint egy kis taknyos, hogy jogy lehetek elkpra egy majom. Meg hogy élhetetlen vagyok. Vagy pl. a multkor sírógörcsöt kaptam egy veszekedés után és akkor is elkezdtel velem orditano, hogy ilyen majom olyan idióta, meg talarodjak a házukból, meg hogy így hálálom meg nekik, hogy tanítatnak meg minden.

Szóval érthetö, hogy nem merem elmomdani anyának, hogy el akarok menni pszichológushoz. Apához hozzá sem merek/ akarok szólni. Az iskolában minden tanár/ tanuló utál, mindig én vagyok a kis lúzer, akin jól lehet nevetni. Elegem van már.

Titokban meg lehetne oldani? Kell beutaló? Kell fizetni érte?

Előre is köszönöm a válaszokat!

16/F