Ha igazak rám, az Asperger szindróma tünetei, attól még egyáltalán nem jelenti azt, hogy köze lenne az életemhez, furának tartom magam némely szituációban?

Vagy ez csupán egy gyerekkori folyamat eredménye, ami miatt nem jövök ki az emberek többségével..

barátságra vágyom, de nem olyanra amire az emberek többsége, hanem ennél komolyabbra, tehát nem arról szól, hogy részegen röhögünk, meg leszarjuk egymást ha úgy van kedvünk..

Egy korábbi válaszoló írt egy kérdéshez: "A fiatal korban hiperaktívnak, figyelemzavarosnak kikiáltott gyerekek valójában Asperger-szindrómások.

A szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a szegényes kommunikáció, gyenge kapcsolatteremtő készség, szemkontaktus kerülése, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, a feszült idegállapot és/vagy depresszió, az aprólékos beszéd, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a megtapadt gondolkodási sémák.

Az autisták és az Asperger-szindrómások merev belső szabályrendszerükhöz görcsösen ragaszkodnak, a közösségi lét íratlan szabályaival folyamatosan összeütközésbe kerülnek. A gyakori kudarcélmény a szindrómát árnyékként kíséri, ezért a nehéz időszakokban az érintettek fokozott támogatása lehet szükséges"

Ez sok emberre igaz?? Aki itt válaszol van egyáltalán olyan aki teljesen "normális" és mégis válaszol ide?

21f