Hogyan tudnám elérni, hogy sírjak?

Régebben mindig a gyengeség jelének tartottam, ha valaki sír, ezért is fojtottam el állandóan. Ez ment is jól, egy idő után már nem is volt okom sírni.(Egy számomra fontos személy halálától eltekintve nem volt, de sajnos még az illető miatt is csak pár könnycseppet tudtam ejteni...)Elértem, hogy semmitől se sírjak.De most szükségem lenne rá...

Ott kezdődött az egész, mikor egyre kevésbé szerettem eljárni itthonról.Szerettem, illetve a mai napig szeretek egyedül lenni.Ma már lételemem lenne, viszont egyáltalán nincs rá lehetőségem, maximum napi pár órára.Bárki is hívott valahová, én mindig nemet mondtam az invitálásra.Eljutott a helyzet odáig, hogy nem hív senki sem, sehová sem.Jó darabig élveztem, mert hát feltaláltam magam.Nem érdekelt.Viszont ez 2 éve kezdődött, és nagyjából 2 év magány borzasztó.Amikor megéltem nem volt az, de most már szörnyen érzem magam.Ez az érzés csak néha jött rám, de mostanában egyre gyakrabban.Sajnos egyre rosszabbul is viselem.Szociális életemet az iskola teszi ki, illetve néha napján elmegyek valamelyik barátommal könyvesboltba, hogy ne egyedül kelljen elviselnem a tömeget.(nem szeretem, ha sok ember vesz körül...)Bulizni nem szeretek, nem érdekel.Szórakozóhelyekre pedig nem megyek, mivel eleve nem lenne szórakozás számomra...

Barátaim mindentől függetlenül vannak, rengetegszer kerülök középpontba, amit sokszor nem is értek...Ismerkedni viszont számomra lehetetlen...Tehát bánatomon még barátnő sem tudna enyhíteni.Kommunikálni egyedül élőben tudok, írásban egyáltalán nem.Elakadok, nem tudom mit mondjak(írjak...).Személyesen viszont szintén lehetetlen, mert eszméletlenül gyáva vagyok.Még facebook-on sem merek bejelölni egy szimpatikus lányt sem,ami már röhejes szerintem.Tudom, mondták már párszor, hogy mi történhetne?!De ha egyszerűen az önbizalmam a talajvíz alatt van, mit tudok kezdeni...Bátorságot nem lehet úgy összeszedni, mint az elejtett aprópénzt.Merész kijelentéssel, de kimondhatom, hogy vannak nálam vészesebb esetek is, mind külsőleg, mind belsőleg...

Nagyon szeretnék néha egy kiruccanást, de nincs kivel.

Eszméletlenül szeretnék végre egy párkapcsolatot, de abszurd, hogy valaha is lesz rá lehetőségem.

Korom ellenére érzem, hogy a magányba fogok belepusztulni, és ez ellen nem is teszek semmit...

"Vicces", hogy miután megkedvelem a magányt, cafatokra tép szét.:)

Sokszor már érzem, hogy sírni akarok, de egyszerűen nem megy.Filmmel is maximum pár könnycsepp; zenével maximum még rosszabb lesz a helyzet és magamba zuhanok.

~~~~

Egy mondatban: Nagyon nagyon szeretnék sírni egyet, és tiszta fejjel tekinteni a világra.Ehhez írjatok tippeket, kérlek!

~~~~

Az aszociális, illetve introvertált személyiség jellemzői lehet értelmesebben leírnak engem, mint ahogy ezt én tettem, de valamennyire jól esett leírni ezt...

Ha számít: 16/F

Előre is köszönöm szépen!:)

(Minden normális válaszért zöld pacsi jár!!!)