Hogyan nyerjem vissza az életkedvem minél gyorsabban?

Érettségiztem, és jól sikerült, de nagyon magas ponthatárral rendelkező egyetemet jelöltem meg, és nem fognak felvenni.

Egy másik városban voltam koleszos a gimi 4 évében, imádtam mindenkit, az utolsó néhány napot végig ittam és bőgtem, pedig emberemlékezet óta nem sírtam kb.

És azóta ilyen vagyok. Már tudom, mit kellene tennem, elmegyek dolgozni, október-november környékén oda tudnék költözni albiba, mert ez egy istenhátamögötti falu, elég volt nekem 14 évig itt lakni, egy percig se akarok tovább. Aztán keresnék ott egy állást (már dolgoztam ott sokat, nem olyan nehéz állást találni), és csinálnék egy szintemelőt töriből, azzal biztosan felvennének jövőre.

De egyszerűen arra nem vagyok képes, hogy odavonszoljam a valagam a gép elé, és tárcsázzak pár számot, hogy legyen melóm. Arról nem is beszélve, hogy a szüleimmel is közölnöm kellene a terveimet, és úgy érzem, nincs erőm se végighallgatni ahogy marasztalnak, se védekezni, se semmit se csinálni. Írnom és tanulnom is kellene, hogy ne essek ki a rutinból, de annyiból áll a napom, hogy felkelek délelőtt, kitakarítok, futok, aztán ülök a gép előtt, hátha kerestek a többiek, meg sajnálom magam, amiért ők egyetemre mennek majd, én meg nem.

Ez undorító. Hogy léphetnék ki ebből az állapotból? Tényleg nem vagyok akaratgyenge, de pillanatnyilag értelmetlennek érzek minden cselekvést.

19/L