Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy legyőzzem a madárfóbiámat?

Ez az év vicce :D

Jó kis kamukérdés.Nem hiszem el hogy van olyan ember aki fél a madaraktól.Pedig ők is ugyanolyanok mint az emlősök csak tolluk van.

Ha pl. szoktál csirkét enni, gondold azt, hogy azt eszed ami a félelmed tárgya, és milyen finom! Vagy kérj meg egy olyan embert, aki tart tyúkot, kéredzkedjél be a baromfiudvarra(ne olyanba, ahol harcikakas is van), és figyeld a viselkedésüket, valószínűleg a gazdasszony meg is fog egyet, ha megkéred, ekkor BÁTRAN simogasd meg. Érezni fogod, milyen jó érzés!:) Én amikor tehetem megteszem:D

A másik módszer amitől rá fogsz jönni, hogy a félelmed fövenyre épült - képzeld csak el, amikor próbálsz megközelíteni, egy madarat(akat), az(ok) soha nem hagyják, hogy túl közel menj hozzájuk (még a beteg városi galamb is minden erejét latba vetve próbálja elkerülni, hogy elfogd), mert JOBBAN FÉLNEK ŐK TETEŐLED mint te őtőlük, és arra, hogy féljenek van is okuk , sajnos egyes érzéketlen emberek kényük-kedvük szerint lövöldözik őket minden ok nélkűl, csak úgy passzióból!:(

énis az vagyok basszus :O

para így élni Budapesten...

Nem véletlenül találtam meg ezt a fórumot, nyilván rákerestem a témára. És én is örülök, mint mások, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal. Hogy nem tudok keresztülmenni a Ferenciek terén, és az Emkénél is körültekintően kell járnom, bele ne kerüljek valami galambkavarodásba. Huh. Hogy Velencébe utazzak, az soha föl se merült. Még rámszáll egy, és akkor végem. Sajnos igaz, ez nem múlik el. Lehet persze pszichológushoz járni – én is jártam -, lehet náluk jó sok pénzt hagyni, de nem segít. Én már hetven felé ballagok, biztos, hogy már így halok meg. Hogy mikor kezdődött, nem tudom, egyszer csak lett.

Néha egy dolog vigasztal: nem történhet velem olyan rossz, ami nem lehetne még rosszabb. Lehet olyan fájdalmam, hogy csillagokat látok, de még rosszabb lenne, ha galambok gubbasztanának az ágyam végében.

Hát mindegy, végül is majdnem eltelt az élet így is, sok-sok kerülő sétával, köhögőroham színleléssel, megijedéssel, meneküléssel. És persze, hogy mit gondolnak a járókelők – teszek rá.