Az egyik barátnőm nagyon rosszul van mostanában. Csak arról beszél, hogy megszeretne halni. Mit tegyek? Bővebben lent.

Próbálj neki arról beszélni, hogy:

-előtte az élet

-mi lenne ha meghalna

-mennyi embernek okozna fájdalmat

-mi lenne utána vele.

Én többször megpróbáltam, a halál küszöbén álltam és nem haltam meg. Azóta rengeteg jó dolgot éltem át. És akik szidják a pszichológusokat, azoknak üzenem, hogy engem a pszichológusom hozott vissza az életbe...

Mindenképp hajtogasd neki, hogy szereted, és milyen sokan még, hogy felnő és lesz családja, munkája, boldog lesz.

15/L

Tereld a figyelmét, kérj bármilyen segítséget tőle, főleg olyat, amiben biztos vagy, hogy segíteni tud. (azt ne áruld el, hogy neked esetleg nem kell segíteni)

Ha segít, akkor nagyon értékeld, amit tett, mondd neki, ha ő nem lett volna, segítség nélkül maradtál volna. A lényeg az, hogy érezze, van értelme az életének.

Az edzőtábor jó dolog, a mozgás felvidít. Ha lehet, sokat sétáljatok, és beszélgessetek, de ne mindig a bajról, mert egymásnak újabb ötleteket adtok, mitől legyetek lehangoltabbak, mitől legyen ő szomorúbb.

Még egy kis csoki is jót tesz.

Aztán barátkozni is lehet, hátha rákattan egy fiúra...

Szerintem valahogy azt kéne megértetni vele, amit gondolom amúgy is tud csak el nem fogad, hogy a túlzott mértékű halálvágy és öngyilkossági gondolatok nem egészséges dolgok. Nem az ő hibája hogy így érez, ahogy az se az ő hibája, ha beteg lesz, de ez nagyon is hasonló a betegséggel, csak itt a megoldó kúra a pszichológustól jön és nem a dokitól. Beszélgettél vele a pszichológusról? Mármint nem arról hogy járnia kéne, hanem arról hogy milyen. Sőt inkább arról, hogy ő mit gondol róla milyen, mert ez a legfontosabb. Én az egész kamaszkoromat végig szenvedtem makacsságomban és állítom hogy bér a fejemben lévő kép megközelítőleg hasonló volt a valósághoz, mégis nagyon fontos pontokban nem egyezett. Kérdezted tőle hogy pontosan miért nem akar szakemberhez menni? Innen érdemes megközelíteni a kérdést.

Egyébként meg el kell fogadnia, hogy ha a lelke van rosszul, akkor lelki dokihoz kell menni, hogy jobban legyen. Próbáld megértetni vele, hogy amit most átél, az csak egy állapot és változhat. Ahogy azelőtt is volt boldog, ez után is lehet az.

Egyébként a kamaszok lelki problémái nagyon sokszor azt tükrözik vissza, hogy otthon nincsenek rendben a dolgok. Az elfojtott (vagy el nem fojtott) érzelmek kihatással lehetnek egy érzékeny fiatal lelki világára és még csak nem is tehet róla. Szóval kifejezetten hasznos volna lassan meggyőzni, hogy beszéljen a szülőkkel, bár valószínűleg ez nem fog tetszeni neki. Esetleg érdemes keresni a környezetében egy olyan felnőttet, akiben tud bízni. És ami a legfontosabb: Tudnia kell, hogy ahhoz hogy szakemberhez menjen egyáltalán nem kell mindent elmondani a szülőknek, elég egy általános "sok a problémám mostanság és lelkileg megterhel, jó volna egy külső emberrel beszélgetni" rizsát. Így talán kisebb falatnak tűnhet ez a lépés, mintha azzal köti össze, hogy de akkor el kéne mondania otthon mindent. Plusz utána a pszichológus segíthetne is neki a szüleivel kapcsolatban.

A kamaszkort jellemzik a szélsőséges érzelmek. Bár nagyon szomorú is tudsz lenni, de nagyon könnyen boldog is lehetsz. Próbáljatok neki hobbikat találni, amik boldogabbá teszik, próbálj kicsit életet lehelni bele amíg a táborban vagytok és emlékeztesd őket ezekre a pillanatokra a rossz percekben. Arra, hogy tud boldog is lenni és jól is érezheti magát. Az ilyen pillanatok kincset érnek, ha megtanuljuk észrevenni és értékelni őket.

És még egy nagyon fontos dolog, amit jó ha mondasz neki, mert fontos néha hallani: Amíg élsz, a világ, az életed, az amit érzel, változik. Azaz lehet jobb is. Az élet lehetőség. Ha halál pedig a lehetőségek vége. Attól nem lesz jobb, csak vége lesz. És bár a legtöbb öngyilkosságot fontolgató ember csak azt akarja hogy vége legyen, de az élet is véget vethet a fájdalmának, nem csak a halál. Hisz az élet változás. Esély. Lehetőség. Az én hitvallásom, miután az egész kamaszkoromat depressziósan töltöttem és még most se lábaltam ki belőle, hogy nem adhatod fel, amíg meg nem próbáltál mindent. És a barátnőd még biztos nem próbált meg mindent. Még egyszer se beszélt pszichológussal, pedig ez a legalapabb dolog. Meghalni azután is ráér, hogy elment és beszélt eggyel. Tényleg. Nem kerget a tatár, bármikor megölheted magad. De addig is érdemes próbálkozni javítani a helyzeten, mert magától nehezen lesz jobb. És ha egyszer túl tud lépni ezen a borzasztó korszakon, akkor egy igazán értékes, erős embernek mondhatja magát, mert a saját démonjaidat legyűrni nem kis dolog. A legtöbb ember nem is teszi, inkább csak menekül. De érdemes néha szembe menni velük, eléjük menni és igenis küzdeni. Elvégre feladni bármikor lehet, de küzdeni csak addig, amíg fel nem adtad.