Elég furcsa kérdés. Mit tudok tenni?

Csak egyetlen álmom volt mióta élek: lovam hátán boldogan vágtatni. 12 éve ezen érzésre áhitozom csupán. Nem kell nekem barátok, szeretet hisz Tőle mindent megkapnék. Mindent mi szép, s jó.

Teljesült hát álmom 18.születésnapomon. Szép álom volt egy beteg lóval, aki végül túlnőtt rajtam, s már féltem Tőle. Úgy határoztam szeretnék helyette egy nyugodtabbat miután felgyógyítottam. Ha akkor tudom, hogy soha nem ülök többé lovon eszembe sem jut eladni Őt...

Találkoztam egy csodás angyallal, akit megkaptam volna helyette.

Apa azt mondta várjak nyárig és Ők még hozzá adnak a meglevő pénzemhez, hogy tudjak egy jó lovat venni. Ellenkeztem, hogy nekem ő kell. Ekkor azt mondta csak felesben tarthatnám, de felszerelésem nem volt. A nyáron akartam dolgozni, hogy legyen rá pénzem... Így elhittem neki az egyességünk után, hogy nyáron lesz lovam újra. Teltek-múltak a hónapok. Minden reggel, délután és lefekvés előtt nézegettem az eladó lovakat. A tetszetősek adatait kiírtam várván a nagy napot, amikoris felkerekedünk és lovakat nézünk. Csak vártam és vártam...

Közben a szüleim vettek egy félkész házat, amin már dolgoztak a megbízottak, hogy lakhatóvá tegyék. Csak egyetlen baj volt. Nincs pénzük apának és anyának a befejezésre. Nekik adtam kölcsön a lóból maradt pénzem és lemondtam a dicső paripa gondolatáról. Ám a házat eladták. A pénzem a semmibe veszett... Többé senki nem emlegette fel, ahogy a ló ötletet sem. Apa kapott bónuszt a cégtől és így felmertem hozni a ló témát. Elhajtottak, hogy nekem nem kell semmi ilyen...

Most itt fekszem a porok porában, szenvedve, naponta többször sírva, éhező szívvel, mely szeretetre vágyik. Semmim sincs, semmim mire szükségem lenne. 6 hónapja nem ültem lovon. Álmomban gyötrődöm csupán. Mindenben a lovakat látom. Ha meghallok egy kellemes dallamot az Ő vágtatásuk jut eszembe. Minden lóra utaló tárgyat a szobámban elrejtettem a szekrényeimben. Az összes szalagot, serleget, könyvet...

Csak gyötröm magam minden átkozott napon. Tehetetlen vagyok