Mit tegyek az alábbi helyzetben? Hol van a határ? Helyesen cselekedtem, hogy megszakítottam vele az ismeretséget?

Megpróbálom érthetően felvázolni a helyzetet. Bocsánat a hosszú terjedelemért.

Kb. 5 évvel ezelőtt elkezdtem levelezni egyik hobbimhoz kapcsolódó fórumon egy személlyel.

Mivel mindketten itt lakunk a főváros környékén, végül párszor találkoztunk is. Nekem még ekkor sem volt semmi furcsaság.

Utána tovább leveleztünk ill. FBon chateltünk.

Egy idő után ez az ismerősöm elkezdett egyre többet panaszkodni (utólag visszatekintve korábban is a központi téma ő és az ő dolgai voltak leginkább), hogy neki rossz gyerekkora volt, a családja nem összetartó. Így neki sokkal nehezebb, mint pl. nekem stabil családi háttérrel. De ezt úgy írta, mintha bűntudatot akart volna kelteni bennem.

Egy-két alkalommal segítettem neki anyagilag, hogy a bérletet megvettem neki, mert alkalmi munkákból élt/él.

Gondoltam, ezzel én nem leszek szegényebb, neki pedig ennyivel könnyebb lehet. Egyébként józan életet él (nem iszok, nem dohányzik, stb.).

De ez évekkel ezelőtt volt, és csak 1-2 alkalommal. Nem kértem tőle vissza az összeget. Nem is akarom. Viszont már nem is adok neki, mert nekem sincs egyéb okokból többlet. Illetve úgy gondolom, hogy nem az én dolgom rendszeresen adni neki.

Ami viszont már számomra sok, az az, hogy rájöttem, ő folyton csak panaszkodni tud. Ha valami sikerül neki, nem annak örül, hanem előveszi a következő problémát. És azt teszi középpontba, panaszkodva. Illetve a felelősséget mindig másra próbálja hárítani. Olyat még soha, de soha nem hallottam tőle, hogy valamit hibázott. Mindig a másik a hibás.

Néha már úgy érzem, hogy a levelesládámat lelki szemetesládának használja!

Belépek, hogy elolvassam az e-mailjeimet és ott van tőle a panaszáradat, a folyamatos kérdésekkel, hogy én mit tennék az ő helyzetében. Én nem válaszolok már ezekre. Ugyanis amikor más valaki adott neki tanácsot és nem úgy sikerült, ahogy ő elképzelte, azt tette meg bűnbaknak, aki tanácsot adott neki. Sőt felelősnek mondta.

Ha nincs probléma, akkor előáll a jaj, mi lesz, ha....és generálja a negatív dolgokat.

Engem ez mentálisan kifáraszt. Úgy érzem, az energiámat szívja el, pedig ilyenben (energiavámpírban, ahogy néhányan mondanák) nem hittem eddig. Már ott tartok, hogy a saját dolgaimra nem tudok koncentrálni, mert belépek az e-mailbe, ott a levele, felnézek a másik fórumra, ott a levele...facebookon már letiltottam, mert a falamra is írt, amikor látta, hogy nem válaszolok rövid időn belül. Én ezt megírtam neki, és akkor jött azzal, hogy könnyű nekem, stabilabb háttérrel pofázni. Igen, ezt a szót használta. Sajnos egy-két alkalommal volt hasonló "kirohanása" írásban.

Én éppen ez után döntöttem úgy, hogy teljesen megszakítom vele a kapcsolatot:

3 napja letiltottam Facebookon, a leveleit pedig olvasás nélkül törlöm, stb.

Csak emberi szempontból elgondolkoztam, hogy én vagyok-e túl "szigorú", vagy ő vitte túlzásba a manipulálás szagú folytonos panaszáradattal, a helyzetem hangsúlyozásával és a durva beszéddel?

Helyesen tettem-e, hogy jeleztem neki, hogy nekem ez a helyzet nem oké, és mivel nem láttam változást, egyszerűen így szakítottam meg a kapcsolatot vele? Bár ő most 23 éves férfi én pedig 29 éves nő vagyok, semmi olyan jellegű kapcsolat nem volt, nem is akartam, sőt. Egyszerűen egy volt az ismerőseim közül.

(Nekem van párom, ő is tud erről az ismerősömről.)

29/N