Depressziós vagyok, vagy ez valami kamaszkori "lázadás"?

Sziasztok!

Napok óta fáradtnak érzem magam, úgy érzem, mintha bármikor lecsukódhatna a szemem, de közbe mégsem akarok aludni, vagy pihenni.

Néha rám jön a 'senki se szeret' érzés, és odamegyek minden mozgó élőlényhez, hogy öleljen, vagy pusziljon meg.

Néha meg pont az ellentettje... ha megpuszil, vagy megsimogat valaki, akkor már lököm is el magamtól.

Mindenen sírok... szó szerint. Azon is, hogy YouTube - on láttam egy szomorú videót, amiben elütnek egy kutyát. Persze egy történetben volt, és a videó képekből állt, szóval... mindegy. De mivel nekem is van kutyám, elkezdtem sírni, mert én is féltem a kutyám ettől, és mi lenne, ha valaki bántaná, és meghalna... ilyen elméleteim vannak.

Azon is sírok, ha mondjuk valakivel összeveszek. Nem tudok mást tenni, egyszerűen elmegyek onnan, és elkezdek sírni.

Nem szoktam mosolyogni. Persze, ha valami jó történik, vagy vicces, akkor nyilván, de... amikor megyünk pl. fagyizni, sok ember közé... mondja anya, hogy kicsit mosolyogjak, de egyszerűen nem akarok. Miért kellene mosolyognom?

Rossz kedvem van az esetek 50-60% - ban. Aztán elmúlik. Aztán visszajön. Aztán elmúlik... és így tovább.

Néha hozzám se lehet szólni, annyira látszik rajtam, hogy fejbe verem azt, aki most velem mer foglalkozni... eléggé bunkó szoktam lenni ilyenkor, és az a legrosszabb, hogy észre se veszem.

Nem akarok itthonról kimozdulni.

Ezekből látható, mi bajom van? Depi, vagy csak a kamaszkor?

Azt megjegyzem, sosem merült fel bennem, hogy bántom magam.

Köszönöm, sziasztok!

12/L