Az nagyon nagy baj, ha a depresszió tüntei mellett, öngyilkosságon gondolkodom?

A depressziód más is megerősítette vagy csak te gondolod, hogy az vagy?

Egyébként ártani nem árt ha elmész szakorvoshoz, de én például hasonló dolgok miatt mentem el pszichiáterhez és ugyan a diagnózisom között volt depresszió, szuicid hajlam (a kettő gyakran együtt jár) és még néhány dolog, erre kaptam tőle antidepresszánst aminek hatására elvileg kb. 1 hónapon belül változnia kellett volna pozitív irányba a gondolataimnak, helyette viszont hihetetlen módon felerősödött bennem a szicid hajlam és olyan dolgokon gondolkodtam, hogy pl. amikor egy barátnőm átjött és beszélgettünk az olló az asztalon volt és miközben beszélt hozzám azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha a szemébe szúrnám.. aztán konkrétan elterveztem hogy hogyan kínoznám meg stb.. (oké a gyógyszer előtt is voltak ilyen gondolataim, de akkor is morbid volt az egész) ez mind kb. 2 héttel azután hogy szedni kezdtem a gyógyszert és azt had ne mondjam, hogy 1 hónap után sem lettem jobban szóval abba is hagytam. Lényeg, hogy ha mész is jobb lenne ha magán dokihoz mennél én a kórházban voltam és kb 15-20 perc után kaptam gyógyszert és kérdezte, hogy nem akarok-e befeküdni (nemet mondtam) aztán elküldött. Szóval személy szerint elég negatív tapasztalataim vannak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de nem minden doki ilyen, gondolom.

2. vagyok.

1.-nek üzenném, hogy látszik hogy gőze sincs arról, hogy mi is az a depresszió. A depresszió gyakran a család szeretete és a barátok támogatása mellett is megtalál. És igen, fontos hogy a család támogasson és segítsen a gyógyulásban de ez önmagában édes kevés. Az pedig, hogy egy depressziósnak azt mondani hogy gondolkodjon pozitívan és hogy minden fejben dől el, kész röhej. Ha nem tudsz semmit a betegségről és mindenképp okoskodni akarsz legalább nézz utána. :D

Azok akik nem szenvednek vagy szenvedtek ilyen betegségben vagy nem olyan területen dolgoznak ahol depressziós embereket kezelnek, gőzük sincs mit jelent ez és nem is érthetik, ezért mondanak olyanokat, hogy fejben dől el.

Így igaz ha valaki valóban depressziós annak nincs egy előremutató gondolata,0-val egyenlő az önértékelése és sorolhatnám a végtelenségig. Bizony a végkicsengése az ő számára mindig ugyanaz: véget érhetne már ez az egész.

Ez annyiból dől el a fejben hogy az agynak egy rendellenes biokémiai működése okozza ami gyógyszerrel szépen korrigálható. Mikor ez nyugvó állapot létrejön akkor egy pszichológus segítségével fel építi újra önmagát a beteg lépésről lépésre. Aki felismeri a saját értékeit az nem fogja magát "leírni" még gondolatban sem. Meg kellene érteni a hozzátartozóknak s a beteggel közvetlen kapcsolatban lévőknek hogy ez nem egy szeszély,ez egy betegség amit kezelni kell. Mindenki érdeke.