Ha a szülők más elven próbálják nevelni gyereküket, gyerekeiket, akkor ezzel általában pozitív vagy negatív hatást érnek el?

Sajnos negatív hatást lehet leginkább elérni, de legalábbis semlegeset (jobbik eset).

A gyerek ugye azt éli meg, hogy az egyik szülője mond/tesz egy dolgot, míg a másik szülője ezzel homlokegyenest mást mond/tesz - következésképpen zavarodottság lesz ebből, hogy akkor most mi is a jó? Hiszen elvileg mindkét szülőjét szereti és fontosak is számára, de egymásnak ellent mondanak, amivel azt érik el, hogy kioltják egymás nevelési törekvéseiket. Vagy az történik, amit az első válaszadó is mondott, hogy a gyerek jó érzékkel kiismeri, hogy kinél lehet könnyebben elérni dolgokat, megszerezni dolgokat és afelé húz majd a másik szülőjével pedig ellenkezik és esetlegesen rosszabb viszonya lesz.

A másik eset pedig az, hogy egyik szülő nevelése sem lesz a gyereké, hanem megy és keres magának olyat, ami ellentmondások nélkül emészthető neki - pl. médiából, kortársi közegből. Ennek gondolom nem is kell magyarázni a veszélyességét és a problémás mivoltát.

Tehát összességében ez egy negatív helyzet, hiszen a harmónia és a biztonság hiányzik az ilyen családi nevelésből, ami pedig egy gyerek számára elengedhetetlen.