Szociális fóbiára kinek milyen gyógyszer vagy gyógyszer kombináció vált be? Vagy esetleg még bármi más megoldás ami segíthet?

Menj el pszichiáterhez!!!

Csak ő tud neked segíteni, ő tud felírni gyógyszert is, ha szükséged van rá.

A helyedben felkeresnék egy szakembert, viszont én is hiszem,hogy minden az agyban dől el. Saját magad tudod magadat irányítani.

Én most "gyógyultam" ki saját magam, és a családom-barátaim segítségével a szorongásból. Soha nem voltam az a szorongó típus, bár stresszes életet élek. Na ez egyszer csak derült égből jött elő. Nem bírtam aludni, csak 2-3 órákat, volt két pánikrohamom. Azt hittem,hogy meg fogok őrülni,hogy én már soha nem leszek egészséges. Olyan,mint régen. Napközben gyomorgörcsöm volt, egy hét alatt 5 kg-ot fogytam.

Én először kineziológushoz mentem. Amikor vele beszélgettem, akkor éreztem először napok után, hogy még ha pár órára is, de megszűnt a gyomorgörcs. Aztán ahogy eljöttem, ismét visszajött. Este összefutottam egy barátnőmmel. Ő mondta,hogy nehogy azt gondoljam,hogy csak nekem van ilyen, neki is volt anno, amikor magánéleti válságban volt. Szerinte beszélni kell róla (akkor már úgy voltam vele,hogy senkinek nem mondom, mert két hét után már elege lehet belőle a családomnak és a férjemnek). Az a legrosszabb, ha magamba folytom. Mondta,hogy igenis beszélje a férjemmel róla, hiszen egyébként sem tudnám pont előtte titkolni. Meg a barátok is ezért vannak.

Megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem beszélni róla. Hogy mit érzek, mitől lehet, szóltam a férjemnek,hogy megint gyomorgörcsöm van, és beszélgessünk, vagy ha ő nem volt a közelemben,akkor felhívtam anyut, vagy a barátnőket. És megpróbáltam az egészre úgy gondolni,hogy más is van így, és hogy el fog ez múlni, csak idő kérdése.

És bevállt. Először azt vettem észre,hogy ha ideges lettem, és gyorsan felhívtam valakit beszélni, akkor kiállt a görcs a gyomromból. És egyre hosszabbak lettek a görcs nélküli órák. Persze nem hisztérikusan mondtam el, szép nyugodtan. Pl. néztünk egy filmet a férjemmel, és szóltam,hogy most kicsit megint szorongok. Leállította a filmet, és kérte,hogy mondjam el, mit érzek, próbáljam meg leírni, hogy mitől lehet. Na ezt játszottuk hetekig. És minden nappal kicsit jobb lett. Persze, felhívtam én is egy szakembert, bár időpontot nem kértem. Ő mondta,hogy ha kb. 3 hét múlva nem javulok, akkor menjek, addig pedig próbáljam magam "gyógyítani". A legrosszabb az volt,hogy nem volt okom szorongani. Elég szerencsés életet élek, jó férjjel, szerető családdal, sok baráttal, anyagi biztonsággal. Aztán szép lassan rájöttem,hogy ettől függetlenül rengeteg mindenen szorongtam. Nem sokat, de kb. heti fél órát néha elagyaltam a negatív gondolataimon (ilyeneken,hogy amilyen boldog vagyok, biztos lesz valami baj stb). Na ez bőven elég volt ahhoz,hogy egyszer csak összegyűljön.

A végén nem kellett a szakember. Gyógyszerek sem. Az egy hónap alatt kb. kétszer vettem be altatót. Egyébként is gyógyszerellenes vagyok. Nehéz volt megállni,hogy amikor már éjjel 2 van, és még mindig fent vagyok, akkor ne vegyek be, de megálltam. Hála Istennek. Így nem lettem függő semmilyen szertől. Saját erőmből, és a családommal jöttem helyre. És szerintem te is helyre fogsz jönni, csak próbáld meg. Tudom,hogy nehéz az agyad rendbe tenni, az első pár hétben nekem sem ment, de aztán valahogy sikerült. De ehhez nagy erő kell. Én hittem benne,hogy mivel nem fizikai betegésem van (amit esetleg saját magam nem tudok gyógyítani), akkor meg tudom gyógyítani magam).

Sikerült. Már csak egy rossz emlék a pár hét. Nagyokat alszom, és ismét boldog vagyok.