"Jó kapcsolat önmagunkkal. " Hogyan lehet jól csinálni?

Szeretném leírni, mi az, ami akadályoz abban, hogy legyen egy kis békém saját magammal. Bízom benne, hogy valaki tud valami okos tanácsot adni.

Minden forrás, ami erről szól, arra ösztönöz, hogy szeressem önmagamat. De senki nem tud parancsra szeretni valamit, amit amúg nem szeret. Még úgy sem, hogy saját magam utálata mindennapos szenvedést okoz. Ezért megpróbáltam, mint valami marketinges, jó színben feltűntetni magam, saját magam előtt. Hiába soroltam a valós jó tulajdonságaimat, az egész gyakorlatot fárasztónak, sőt, fájdalmasnak éreztem, mert a kevés jó tulajdonságom eltörpül a tengernyi rossz mellett. Vissza értem oda, hogy nem tudok parancsra szeretni. Változni próbáltam. Nem értettem miért nem sikerül, hisz nagyon szeretném. Rájöttem, hogy a változásra való indítékom igazából így hangzik "addig nem vagy jó amíg nem leszel ez meg az, és ha újra rossz irányba változnál, megint nem foglak szeretni" ez inkább lehangol, mint ösztönöz. Írták sok helyen, "feltétlenül kell szeretni" de megint fel kell tennem a kérdést, hogy szeressem azt, amit nem szeretek? Annyi mindent próbáltam már. A reggeli futást, a nyugtató teát, az iskola pszichomókust, az önmagamnak való megbocsáltást (lehetetlen feladatnak érzem még most is). Minden erőmmel küzdök. Hol rontom el? Úgy érzem magam, mint amikor azt próbálom bemesélni magamnak hogy a tökfőzelék finom. Csak gyorsan túl akarok lenni rajta. De az életemen nem akarok csak simán túl lenni.

Köszönöm hogy elolvastad