Miért tompultak el az érzelmeim?

Az utóbbi fél évben kb azt vettem észre magamon hogy semminek nem tudok igazán örülni vagy szomoró lenni dolgok miatt amik azelőtt az lettem volna.

Nem azért mert ingerszegény lenne a környezetem, mert 1.5 éve van barátom de azt veszem észre hogy amikor veszekszünk például akkor nem lennék szomorú ha szakítanánk, ki sem borulnék, csak elfogadnám hogy oké akkor nem.

pár éve nagynéném terhes lett és elvetette a babát. beszéltem vele, és szinte majdnem sírtam, és győzködtem hogy ne csinálja. Most az anyukám van hasonló helyzetben. Félt elmondani a dolgot, mert azt hitte megin úgy ki leszek borulva mint a multkor.

Egy hónapja pár haverral és a barátommal elmentünk egyikünkhöz. Iszogattak kicsit, (én nem) És a barátom megbántott. (azt mondta az egyik haverjának hogy a haver barátnője jobb mint én.) utólag elmondta hogy csak azért mert nem akarta hogy az a haver megcsalja a jelenlegi barátnőjét, és sírva kért tőlem bocsánatot és elmondta mennyire szeret. De nem éreztem sem boldogságot sem fájdalmat vagy sértődöttséget. Egyszerűen csak felfogtam hogy mi történt. Ennyi.

Hasonló dolgok történnek velem és egyszerűen olyan mintha csak egy külső szemlélőként látnám az egészet és nem kell komolyan vennem a dolgot. Mitől lehet ez hogy nem tudom megélni a mindennapjaimat? egyszerűen csak adatok formájában van meg monden, de semmi érzelem nincs.