Mi tévő legyek? Megoldás lenne az öngyilkosság?

18 éves vagyok,de már nem érzem,hogy bármiért is érdemes lenne élnem,elsősorban világ életemben kiközösítettek mindenhonnan,csapatostul bántottak az osztálytáraim fizikailag és verbálisan is,a tanulmányi eredményem nulla,már szinte biztos,hogy pótvizsgára sem mehetnék,ilyen esetben pedig egészen biztosan kicsinálnának a szüleim,nem szeretném rájuk kenni,de azért is jutottam ide,mert mostanában derült ki,hogy apám másodszorra csalta meg anyumat,de nem hajlandó elmenni örökre,csak éjszakánként jár el,ezért nagyon durva veszekedések vannak,anyum rá is szokott mindenféle nyugtatókra,hozzá sem fordulhatok semmilyen problémával. Alapból rosszak a képességeim,semmi memóriám,nagyon durván rendetlen vagyok,semmi céltudatosságom,nem érdekel túlzottan semmi. Van egy-két barátnőm,de ők sem érdeklődnek felőlem különösebben és egy nulla értékű embernek érzem magam mellettük,ugyanis mindig mindenért kiröhögnek és leminősítenek,plusz elég jól élnek és sehová nem tudok menni velül kb,ami szintén nem a legjobb érzés,most apámnak volt egy viszonylag jó állása,de külföldön és a szeretője miatt felmondott,itthon meg valószínűleg munkája sem lesz,szóval a jövő miatt ezért is félek.

Barátom sem volt soha,pedig nem vagyok annyira társaságkerülő,szóval tényleg nincs nagyon kire támaszkodnom,pszichológusnál már jártam,de nem tudott nagyon újat mondani megnyílni sem voltam képes neki igazán mondjuk,mert anyum is hozzá jár..

Egy ember értett meg,a nagymamám,de tavaly meghalt,ami miatt is padlón vagyok még mindig.

Teljesen el vagyok veszve,nem látom a kiutat. Mi lehetne a megoldás?