Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Minden nap elsírom magam...

Kim Bo Mao kérdése:

Minden nap elsírom magam valami miatt, mit tehetnék ellene?

Figyelt kérdés

Sokszor folynak a könnyeim és remegek, hogy visszafogjam a zokogást, pedig normális az életem, de valamiért egy csomó dolog felzaklat. Minden egyes mentőautót "megkönnyezek", a hajléktalanokra már rá se merek nézni, mert miattuk is sírok. Ma vettem egy hajléktalan újságot, és ahogy olvastam attól is sírtam. Ez a fajta "gyenge idegállapot" néhány hónapja áll fent, de alapból érzékeny vagyok pár éve lelkileg. Nemrég elütött egy nőt a villamos a szemem láttára, és nem esett súlyosabb baja de én sírva menekültem onnan (Ciki volt, mert senki nem sírt rajtam kívül, még az áldozat sem). A Brüsszeli terrortámadást olvasva is eláztattam az asztalomat és alig bírtam abbahagyni a sírást. Olyan sokszor elsírom magam dolgokon, hogy már nagyon zavaró. Párom szerint durva videókat kéne néznem, hogy edzem a lelkemet, de amióta láttam, hogy egy szarvast fejbelőttek tudom, hogy nem bírnám. (Utóbbiba véletlenül futottam bele az interneten és egész este sírtam miatta.)

Ahogy járok a városban folyton attól félek, hogy valakit elütnek, baleset történik... Nagyon gáz. Most is sírok.



2016. márc. 22. 19:17
 1/8 anonim ***** válasza:
Pszichológushoz, de sürgősen.
2016. márc. 22. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim válasza:
Inkább sírj és add ki magadból, mint, hogy magadba tarsd. Egyik ismerösőm magában tartotta ezeket az érzéseket 1 évig, és hirtelen tört elő ideg összeropnásal. Inkább add ki így kisebb részletekbe.
2016. márc. 22. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Szerintem nem olyan gáz, hogy ilyen dolgok láttán elsírod magad. Az empátia természetes készségünk. Viszont ha úgy érzed, hogy ok nélkül sírsz, az lehet depresszióra utaló jel, akkor pedig pszichológus kell. De egyetértek a 2. hozzászólóval, jobba ha kiadod magadból. A sírás rengeteg feszültséget vezet le. Soha ne tartsd vissza. Szakemberek szerint az lenne az egészséges, ha mindennap sírnánk.
2016. márc. 23. 12:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
De a kérdező kb. minden miatt elsírja magát. Nagyon gyakran találkozunk olyan dolgokkal, hírekkel a nap folyamán, amelyek érzékenyen érintenek bennünket, de mi? Sírjon mindenki egésznap? Ki kell adni, tény, de nem így. Ez nem egy egészséges állapot, ha valaki minden miatt sír.
2016. márc. 23. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim válasza:

Tavaly Guatemalában egy kislányt ütöttek szét teljesen, majd élve elégették, és utána mikor szegény majdnem eloltotta a lángokat, valami állat leöntötte valamivel és egy pillanat alatt újra lángokban állt és halálra égett a földön szerencsétlen. Az állatok meg ott álltak körülötte és vidáman bámulták. Majd gondolom hazamentek, és biztosították szeretteiket a feltétlen szeretetükről. Nem tudom, de nekem rengetegszer eszembe jut azóta is és rohadt egy érzés lelkileg. Hogy ezek a férgek akkor ott voltak, és azóta van akár egy nyugodt pillanatuk is azt el nem tudnám képzelni.

Inkább a kis zsiráf születését nézem az állatkertben, mint állandóan valami borzalmat. Mit nézzem minden nap hogy épp melyik tetves mit rabolt el a néptől, például stb....

2016. márc. 23. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:

Ahogyan előttem is írták, add ki magadból...

A legutóbbi nyáron nagyon sokat sírtam, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó évem az osztályommal, stb... Én általában zenékre érzékenyültem el (illetve teszem most is).

Fennmaradtam hajnalig vagy tovább, amíg mindenki elment aludni és órákig hallgatva egy számot sírtam, amíg ki nem fáradtam...

Aztán idén, a felvételire készülve nagyon aggódtam, a hajam elkezdett őszülni (csak nagyon kicsit, az aggódástól) és az egyik osztálytársam is egyre nagyobb élvezettel piszkált engem, így elkezdtem megint zokogni esténként, de folyamatosan aggódtam, nehogy valaki benyisson, mert nincs zár az ajtón.

Sose tartsd magadban, ami bánt, és ne szégyelld, amit érzel. Az élet nehéz és fájdalmas, ráadásul azoknak, akik nagyon empatikusak, képesek az együttérzésre.

Én általában ebből az elérzékenyült állapotból egy nagyon vidám, ritmusos zenére kerültem ki, vagy más érzelmekre koncentráltam, eltereltem a gondolataimat, kerestem valami elfoglaltságot. Hidd el, ez javulni fog, és az empátia nem egy takargatnivaló dolog, hanem egy nemes tulajdonság.

2016. márc. 23. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

De mit adjon ki magából a kérdező, ha ilyen érzékeny akkor folyamatosan elsírja magát..éljen így élete végéig????? Bőgjön egész álló nap, hogy kiadja magából??? NEM NEM és NEM. Ez sokkal mélyebbről eredő probléma, látogasson el egy pszichológushoz, ahogy fentebb már írtam.

Érzékenyen érintenek a dolgok, és ha azt csinálod, amit fentebb írnak..hát nem lesz jobb..az érzékenység megmarad, a vele járó folyamatos sírás is. Ez nem egy olyan gond, hogy jaj ez van, most kisírom magam.

Egy órára rá lát megint valamit, ami felzaklatja vagy hasonlíó, akkor megint sírás következik. És akkor ez így körbe körbe..hogyan is lesz jobb neki ettől???????


"Ahogy járok a városban folyton attól félek, hogy valakit elütnek, baleset történik"

-már ennél a résznél le kellett volna esni a többségnek, hogy itt nem az "ad ki magadból" a megoldás....

2016. márc. 23. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:

Beszélgettem erről a testvéremmel és szerinte nagyon beleélem magam ezekbe a helyzetekbe, és hogy a félelmeim miatt is van... Rájöttem azóta pár dologra hogy miért félek, és okoz "drámai" érzéseket egy mentőautó szirénázás, vagy a brüsszeli dolog, vagy a hajléktalanok. Valahogy elkezdtem rettegni attól, hogy elveszítem a szeretteimet, ugyanúgy, mint amikor gyerekként először jöttem rá/fogtam fel, hogy szüleim meg fognak majd halni. Emlékszem napokig sírtam és rettegtem minden nap, hogy elveszítem őket... És most is. És igazából rá kellett jönnöm, hogy magamat sajnálom/féltem, hogy egyedül maradok a világon. Apám majdnem hajléktalan anyu messze lakik, páromat tavaly 1-2 hétre "elvesztettem", az lehetett az a bizonyos kiváltó oka ennek talán. Azalatt az idő alatt nagyon depressziós voltam, jobban mint szoktam, és komolyan fontolgattam hogy öngyilkos leszek... Most emiatt sajnos bennem van a félelem, hogy ismét szakít, noha tényleg jól elvagyunk és szeret...

És az is kicsit "lesokkolt" amikor láttam ahogy elüti a nőt a villamos. Láttam milyen egyszerűen történhet baleset, milyen törékeny egy élet és mindig a legváratlanabb pillanatban történhet meg a baj...

2016. márc. 24. 02:53

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!