Miért nem szeretem a macskákat?

én a kutyákat nem szeretem, világ életemben macskáim voltak. tudok ismerősök cicáit, akiket kutya ölt meg. emiatt annyira taszítanak a kutyák. persze tudom,hogy ez főleg nevelés kérdése is. meg nyilván egy csivava nem fog megtámadni egy macskát. de valamiért még sem tudom szeretni a kutyákat.

de azért nem szoktam olyanokat gondolni,hogy hú de belerúgnék egybe. ez már elég sok szerintem.

látsz egy cicát, menj tovább. és kész, ne foglalkozz velük.

amúgy szerethetőek nagyon, de van egy furcsa stílusuk, ami miatt sok ember nem szereti őket. szabadok, nem igazán lehet nekik parancsolni, maguk urai. de én úgy érzem,hogy meghálálják ők a gondoskodást. akár azzal,hogy hozzák a fogott rágcsálókat a lábam elé, leteszik és dörgölőznek meg dorombolnak,hogy hozták nekem.. nem az életem legjobb ajándéka, de legalább szeretetből hozzák.

Én is arra gondolok, hogy gyerekkorodban valami folytán rossz élményed alakult ki róluk, lehet hogy megkarmolt, rád fújt egy, vagy csak egyszerűen az anyukád azt mondta amikor egy cicát akartál megsimogatni hogy "Fujj, ne nyúlj hozzá, az egy macska. Ki tudja milyen fertőzéseket terjeszt." - Ennek a mondatnak konkrétan fültanúja voltam, amikor anyuka mondta a kis gyerekének.

Macskák között is vannak személyiségek, főleg az is a neveltetésből adódik, vannak öntörvényű megközelíthetetlen egyedek, egészen az ölbe bújós, mindenhova követő szeretetteljes cicákig. Esetleg ha gondolod és változtatni akarsz azon hogy megpróbáld egy kicsit jobban kedvelni őket, Youtuben elég sok cuki cicás videó van. Meg szerintem azért se szereted őket mert kiskorodban nem cicáztál. :)