Jogosan félek az öngyilkosságtól?

igen, ez teljesen "jogos"

Ismered a Hamlet monológot - az első soron túl is?

Van mitől félni, nem csak az, hogy megnyomorítod önmagad, Shakespeare jól írja.

[link]

Meghalni – elszunnyadni – és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,

Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,

Útált szerelme kínját, pör-halasztást,

A hivatalnak packázásait,

S mind a rugást, mellyel méltatlanok

Bántalmazzák a tűrő érdemet

Ha nyúgalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől – a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó – le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni?

Minden kezdet nehéz!

Ezt mondta a kezdő tolvaj is, mikor a kovácsműhhelyből cipelte az üllőt.

Azért csodálom az optimizmusod, hogy azt tartod a legjobb megoldásnak. Nem hiszem,hogy annyira gyáva lennél.