Miért van az, hogy míg a homoszexualitást mindenki elfogadja, más szexuális furcsaságokat betegségnek bélyegeznek?

Nos...

Akkor induljunk onnan, hogy DSM V. Ebben a szexuális cuccoknak 3 fő kategóriája van: Szexuális diszfunkciók, Nemi szerep diszfória, Parafíliás zavarok.

Különbség van parafília és parafíliás zavar között.

A DSM V 8 darab parafíliás zavart, vagyis 8 darab hivatalosan elismert mentális betegséget ír le, ezen kívül vannap egyéb parafíliák, amelyek hivatalosan nem számítanak mentális betegségnek. A homoszexualitás a következő okból nem szerepel (1973 óta) a mentális betegségek közé: Még ha a heteroszexuális egyént is tekintenénk a normális szexuális magatartásúnak, abból nem következik, hogy a homoszexualitás feltétlenül mentális betegség lenne.

A DSM IV a parafíliás zavar olyan módon definiálja, hogy olyan mentális betegséget nevezünk ennek, amely legalább hat hónapja fennáll, visszatérő, súlyos, klinikailag is jelentős stresszt, funkcionális zavart, esetleg munkaképességben is bekövetkező problémát okoz, illetve általában a következők közül legalább egyet magába foglal: alanya nem ember, önmagának, partnerének megalázása okoz szexuális örömöt, alanya cselekvőképtelen egyén, pl. gyermek.

A homoszexualitás okozhat ugyan internalizált szenvedést, stresszt, a szociális élete is megrekedhet, de ez nem a homoszexualitásból, mint "devianciának" a létéből adódik, hanem abból, hogy az egyén úgy szocializálódott, hogy ezt elítélje, vagy úgy, hogy ne ítélje el, ugyanakkor az énideáljának ez nem felel meg valamely egyéb okból.

Ha van esetleg kérdés, jöhet priviben.

15/mf

Elgondolkoztató a érdeklődésed esetleg vonzódásod az olyan emberek iránt akik súlyos,életellenes bűnt követtek el.

Azt tudnám javasolni hogy ha módod adódik próbálj bejutni abba az intézménybe ahol mivel az elkövető vagy az ügyvédje azt vallja hogy a védence nem emlékszik semmire tehát nem büntethető. Ezeket ott megfigyelik. Megbízható forrásból tudom hogy ott mindenki mindenre emlékezik és meséli újból átélve hogy az áldozat hogy könyörgött az életéért....stb. A többit gondold hozzá.

Én már kapásból merész kijelentésnek tartom azt, hogy "a homoszexualitást mindenki elfogadja".

Ha egy kicsit is képben vagy az aktuális hírekkel ami a melegekkel kapcsolatos, szerintem az országunk elég elmaradott ilyen tekintetben, mind ami a jogokat, mind ami a közvéleményt illeti.

A szexuális orientáció vs. fétisizmus különbségeit már előttem valaki kifejtette azt hiszem.

Egyébként szerintem a fétisizmusnak is rengeteg fajtája van, és azon belül is van egy szint, amin belül egy adott dolog normálisnak, vagy "a többség szerint elfogadhatónak" minősül, vagy sem.

Például ha valakit mondjuk felizgat, ha babrálja a hajamat szeretkezés közben, szerintem van egy olyan egészséges szint, amikor ezen nem ütközik meg az ember. Az más, amikor valaki mániákusan gyakorolja az ilyen tevékenységeket... mondjuk egy durvább szadista vagy mazochista hajlamú embert például nem mondanék sem ártalmatlannak, sem mentálisan egészségesnek.

Ez persze a saját véleményem, és mint pszichológiát nem tanult ember, nem hivatkozok semmi egyébre.

De szerintem a fétisizmuson belüli szinteknek mindenképpen van jelentősége a témát illetően.

Egyébként pedig, ha netalántán mégis elfogadott tény, hogy a fétisizmus "mentális betegség" vagy egyéb, attól még nem azt jelenti, hogy "kevesebbet érsz egy melegnél" ahogy általában attól, mert valaki élete egy fázisában pszichológusi szaksegítségre szorul, még nem lesz belőle rosszabb, vagy kevesebb ember.

Én kívánom, hogy csak őt ölje meg, aztán magát!

Ne más legyen már az áldozat, csak mert ő felizgul tőle!

A 21. válaszoló vagyok, és a 24. kommentjére szeretnék reagálni. :)

Valóban, a fetisizmus kóros, parafíliás zavar. De tisztán pszichiátriai értelemben élettelen tárgyak iránti szexuális vonzalmat jelöl.

A parafíliás zavaroktól a melegséget élesen el kell különíteni. Ez Freudhoz (!) nyúlik vissza, aki észrevett egy lényeges különbséget a parafíliás zavarok kóroktani vonatkozása és a homoszexualitás okai között.

A parafíliás zavaroknál ugyanis valamilyen szociális ártalmat vélt felfedezni, és ilyet nálunk nem talált.

A második világháború után, egészen pontosan inkább a '60-as évektől az eugenika végleg összeomlott, és áthatotta a pszichiátriát a pszichonalitikus, behaviorista, humanisztikus "keverékszemlélet". A pszichoanalízis természetesen, milyen semmilyen ártalmat nem talált, nem tekintette betegségnek a melegséget, Freud is inkább szimplán variációnak tekintette. Ennek ellenére tekintették betegségnek, márpedig Freudot istenként tisztelték, mert elképesztően meghaladta a korát.

Nekem pl. a kedvenc pszichiáterem amúgy. :D

Tehát tulajdonképpen igazad van, igen. :)