SEGÍTSÉG! Mit tegyek?

Valószínűleg Te is egy introvertált személyiség lehetsz (akik alapból nem szeretik, ha folyton emberek sertepertélnek körülöttük), ami alapvetően nem egy objektíve rossz dolog, a legtöbb művész, költő ilyen.

A családi háttered az, ami Téged ilyenné tesz, és teljesen jogos, hogy - azok után amiket leírtál - így érzed magad.

Édesanyáddal milyen a viszonyod?

Szerintem apádtól el kéne távolodnod fizikai téren is (máshol lakni - pl. nagyszülők), mert az ő személyisége megmérgezi az életedet.

Aki úgy gondolkozik, hogy biztosra veszi, hogy nem tör ki, az nem is fog. Aki próbálkozik, annak van esélye.

Nézd meg Nick Vujicic-et, testileg egy emberi roncs, ha jól tudom öngyilkos is akart lenni gyerekkorában, de ma már egy kiegyensúlyozott boldog ember és segít másoknak kijutni a gödörből.

Mindenki másban találja meg az élet szépségét. Valaki a munkában, valaki a családban, a művészetben, saját fejlődésében, a céljai teljesítésében.

Szerintem úgy lehet az ilyen mély gödörből kijönni, hogyha az ember lát egy mintát, hogy másnak sikerült innen kijutni.

Ajánlom figyelmedbe a korábban említett Nick Vujicic könyveit/videóit a youtube-on. Géczi Jánostól a Bunkerrajzolót vagy egy Mosolyka könyvet (Hozleiter Fanny - aki izomsorvadásban szenved és a kitartásának hála már jóval több ideig élt, mint amit az orvosok megjósoltak neki). Illetve hallgass Vad Fruttikat, Nekem ők adtak nagyon sokat, a valós problémákról szólnak a dalaik (bár néha kicsit elvontak). Ott van pl.: a Nem Hiszek, a Tudom milye és az Üzenet című szám. Szerintem az énekes hasonlóan érzett, amikor írta, mint Te.

Érdemes lenne egy pszichológust, egy jó szakember sokat segíthet. És tudom, hogy Magyarországon ez egy ciki, szégyellni való dolog, de ez szerintem baromság. Amerikában minden sikeres ember mögött áll egy pszichológus, ott ez egy teljesen természetes dolog. Mintha egy tanárhoz járnál külön órára...