Mit tegyek, hogy kitörjek ebből?

Röviden az életem :

22 éves ferfi vagyok , a párommal aki 21 együtt élünk . Egyre többet vitázunk , szóval nem mindig boldog a kapcsolat . Egyetlen egy barátom van . Munkahelyem van, kollégáimmal is jóban vagyok . A baj az, hogy a munkahelyem 40kmre van tőlem , minden kollegám ott lakik, szóval nagyon nem tudunk eljárni együtt sehova . Pénzem az albérlet miatt egyáltalán nincs, jóformán csak meg élek. A történet es a probléma :

17 évesen ugy éreztem mindenem tökéletes . Egyetlen egy barátom volt akkor is , sok haverom volt, nagyon sok egy éjszakás kapcsolat . Ez ment 1 évig . A szülővárosomban miután egyetemre mentem senkim sem maradt, nem volt kivel eljárnom . Haverok maradtak, de nem szeretek olyan emberekkel elmenni bulizni akiket jóformán nem is ismerek . Mivel nagyon sok lánnyal össze feküdtem 5 éve , a lányok többsége nem is vesz komolyan .. Egyszer egy lány ezt mondta : ,, sokan ugy vannak veled , hogy te mindenki pasija vagy "

Elköltöztem Budapestre . Itt senkim sincs a páromon kívül . Az egyetlen barátom is családot alapított, vele sem tudok nagyon elmenni sehova . Elegem van abból , hogy egésznap a telefonon logok, neha elmegyek edzeni . Ha itthon vagyok a szüleimnél akkor 20 órakor mar az agyban fekszem mert ők korán alszanak, egyedül meg nincs kedvem ülni a lakásban . Most lett elegem , mivel egész évben keményen dolgoztam . Egy hónapban alig volt idom, ha volt akkor is pihentem mert ki voltam bukva. Szóval most szabadságon vagyok (15!nap) amiből elment 8 ugy hogy semmit se csináltam .

Egyszerűen nincs kivel ...

Itthon , ahol vannak ismerőseim , azert nem járok el, mert mindenkinek meg van a kis csoportja aztán minek kellek én oda ? Meg amúgy is, hogy csináljam ? Felhívjak valakit, hogy Hello nem futunk ossze ? Igaz 5 éve nem is beszéltünk , meg amúgy se voltunk annyira jóban ..

Kicsit ugy érzem magam mint egy főszereplő egy magányos filmben .. Mi tevő legyek ?? A szüleim is ilyenek .. Sehova se járnak csak egymással . Nincsennek barátaik vagy bármi ..