Mi a problémám? Tökéletes életem van szinte, mégis úgy érzem hiányzik valami!
Férjemmel két különböző vidéki nagyvárosból származunk,az egyetemen ismerkedtünk meg,és akkor még mindketten külön albérletbe éltük az életünket Pesten. Ám de az egyetemnek vége lett,lediplomáztunk,és mi összejöttünk,közös albérletbe költöztünk,szinte tökéletes,jól fizető és rugalmas munkát találtunk. Nem sokkal ezután összeházasodtunk,és ugyan egy kis hitelt fel kellett vennünk,de rengeteg munka árán tudtunk venni két autót,és egy három és fél szobás lakást a lll. kerületben,ami a zajos,nyüzsgő,belvárosi albérletek után felüdülés volt számunkra.
Nem sokkal ezután terhes lettem a fiúnkkal,aki aztán tényleg a hab volt a tortán,egyszerűen megkoronázta az eddig elért céljaink mindegyikét. Tökéletes életnek hittem a miénket,de egyszerűen túl monoton lett,és belefáradtam,így úgy döntöttünk bővítjük a kiscsaládunkat,és immáron 30 hetes terhes vagyok a kislányunkkal,ám de jelen pillanatban is úgy érzem,hogy valami hiányzik az életünkből.
Én tényleg nem akarok panaszkodni,és siránkozni,hogy nekünk milyen rossz,mert nem az,csak annyira kétségbe vagyok esve,de nem tudom mitől. Annyira félek,hogy mi lesz,ha megszületik a lányunk,én nem akarok egy befásult anya lenni,aki csak ellátja a gyerekek körüli feladatokat,de érdemlegesen nem ad semmit az érzelmi világuknak. És pláne nem akarok robot gyerekeket nevelni,akik felnőtt korukra átgázolnak mindenen,és mindenkin csak azért,mert az anyjuk labilis volt.
Mit tegyek? Mit tanácsoltok? Annyira semminek,és monotonnak érzem magam.. Akár egy robot.
Köszönöm,ha végig olvastad,nagyon jól esett kiírni magamból egyébként.
Köszönöm a válaszokat előre is!
válasza:A gyerekek nem a szüleik viselkedését utánozzák.
Vagyis vannak esetek nyilván, amikor igen, de a te esetedben nem. Sok helyen, a szülők mondhatni robot módon élnek és a gyerekek meg sokkal inkább lazábban gondolkodnak.
Te vagy elsősorban a példakép nekik, de nem fognak lemásolni téged a viselkedésükben.
Szóval nem kell aggódnod miattuk, biztos csibészek lesznek... :D
Inkább nevelés kérdése amúgy.
válasza:Szia.
Én is ilyen vagyok.
2 éve diplomáztam, szuper állásom van.
A férjem imádom. Van egy gyönyörű autónk, szép házunk, évi 2x nyaralunk. Normálisan nézek ki. A családjainkkal sincs semmi gond.
Szóval kb gondtalan életet élünk.
De én is úgy érzem valami hiányzik, valami nem jó...
Szenvedek.
válasza:Ez akkor szokott elofordulni, ha egesz eletedben megprobalsz valamit elkerulni, nem huzod meg a hataraidat, tul sok megalkuvasba mesz bele, folyamatosan lefoglalod magad munkaval, tv-vel, internettel, nem szakitasz idot arra hogy rajojj valojaban mit akarsz az elettol.
Kerdezd meg magadtol mi az a valami amit mindig elkerulsz.
Ezek mogott altalaban fel nem dolgozott harag all.
válasza:Túl jó sorod van,ez az egyetlen baj. Nem tudod értékelni,amid van,mert minden relatíve simán összejött. Ezen szerinted hogy segíthet egy pszichológus,mikor az a bajod,hpgy igazából nincs is semmi bajod?
Próbálj valami új hobbit találni,amiben örömöd leled,esetleg kézzel fogható eredménye van. Vagy sportolj,az lendületet,jókedvet ad,kirángat a sivárságból. A GYES meg hát sajnos sokaknak nem egy kifejezetten izgalmas életszakasz,a gyermekeid fejlődése,nővekedése,a családdá válás az eredmény ezért a 3 évért. A sok szetetet,érzelem,amivel gazdagabbak lesztek,egy összetartó kis közösség. Ez azért jó érzés.
válasza: válasza:"Tökéletes életnek hittem a miénket,de egyszerűen túl monoton lett,és belefáradtam,így úgy döntöttünk bővítjük a kiscsaládunkat,és immáron 30 hetes terhes vagyok a kislányunkkal,ám de jelen pillanatban is úgy érzem,hogy valami hiányzik az életünkből. "
És azt remélted/reméltétek, hogy egy újabb gyerektől boldogabb leszel? Az élet nem csak abból áll, hogy végigmész egy megadott forgatókönyvön: diploma-állás-férj-gyerek-kiskutya Nem "tökéletes" valami, mert papíron az, és mert a legtöbb ember erre vágyik. Neked kell rájönnöd, hogy mi az amire ténylegesen vágysz, és együtt a családoddal megtenni a lépéseket aféle, hogy megvalósíthasd. A férjed nem lehet, hogy ugyanígy érez?
#4! Már ne is haragudj,de nem voltam itthon 3 évig,csak másfelet. A fiúnk bölcsibe járt,és egyébkként még jelenleg is dolgozok,és fogok is a 35. hétig bezárólag.
#6! A férjem nem érez így,legalábbis velem ezt nem osztotta meg. Tipikus apuka/férj,reggel elmegy,késő délután megjön. Mindemellett jut időnk egymásra is,tehát feltételezem,hogy nem ez a probléma forrása. A kedvem viszont továbbra sincs a toppon,talán valóban egy szakember felkeresése jelentené a megoldást a problémámra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!