Mindig is kényszerbeteg voltam?

Kiskoromba csináltam olyanokat, mondjuk ha két vonal nem ért össze mindig zavart és összekötöttem, aztán sajnos ahogy befele fordultam ez átment igen durvába, ma már olyan kényszeres gondolataim vannak hogy félek a napfénytől, félek kimenni az utcára, ha arról esik szó hogy pl. elmegyünk nyaralni, akkor beidegződik nekem hogy az rosszul fog elsülni, egy ilyen negativitás, szörnyen megnehezíti az életem, nem tehetek róla, nem tudok ellene tenni semmit :( meg olyat is beképzelek hogy én nem tudok örülni és akkor depressziós is vagyok, szóval lassan már minden zavar. Mikor fogják már ezt genetikailag gyógyítani? nem akarok már ilyenekre gondolni :( Úgy érzem nincs kiút.