Mitől lehet, hogy máskor egy nagyon távoli személy halálán is teljesen kiborultam, most meg egy közelebbién se?

Szóval az a helyzet, hogy régen mikor meghalt apukám munkatársa rákban, nagyon összetörtem, meg mikor beteg volt is, több hónapig szinte depressziós lett a hangulatom. Mondjuk itt közrejátszhatott az is, hogy láttam betegen szenvedni. Aztán egy volt tanárom erőszakos körülmények között halt meg, és akkor is több hónapig szinte betegesen lehangolt voltam. Legalábbis szt hiszem az ismeretségünkhöz mérten túl méj volt a gyászreakció.

Aztán mikor meghalt a tatám, szinte egyáltalán nem éreztem semmit.Amikor kórházba volt és nem tudott beszélni felkelni akkor egy kicsit volt rossz.És van egy olyan érzésem, hogy ha más közeli ismerős meghalna, akkor se éreznék ilyet. Pl. most, hogy nagymamám rákos már az se idegesít ennyire. Bár ő már vagy 4 éve beteg.

Ennyire érzéketlenné váltam volna? Van egy olyan félelmem, hogy szociopata lennék, vagy ilyesmi.

Vagy lehet, hogy a gyógyszerektől van ez? Mert a kettő között az történt, hogy súlyos depresszióval kórházba kerültem, és három féle gyógyszert is szedek, köztük pl. Rivotilt is. Ha a gyógyszerek okozzák, nem üt majd később vissza, hogy nem tudtam gyászolni?