Annyira utálok élni, nem tudom mit csináljak már. Mit tegyek?

20 éves nő vagyok. Évek óta különösen nem élvezem az életet, állandóan keserű érzés van bennem, feszült vagyok és sokszor szomorú, de nagyrészt idegbeteg vagyok és tudom hogy a közeli családtagjaimat már idegesítem a viselkedésemmel, de nagyon nehéz visszafogni magam.

Szerintem ami hozzájárult a problémához az az, hogy nagyon nehéz gyerekkorom volt, apa alkoholista volt, állandóan ordibált rám és anyára + nagyon rossz gyerek voltam és az iskolában a tanárok is folyton bántottak szóban, az iskolatársaim pedig csúfoltak. Aztán elkerültem gimibe, ott kinéztek a külsőm miatt, nem úgy bántak velem mint egy lánnyal. Nem éreztem jól magam tini éveim alatt sosem. Magambafordultam, nem szeretek barátkozni sem. Folyton plátói szerelmek, otthonülés... Rávettem magam, hogy elmegyek pszichológushoz. Semmit sem ért, pedig én nagyon akartam.

Elkezdtem 2 éve az egyetemet, amit eleinte élveztem. Aztán elkezdett kialakulni bennem egy ilyen anyahiány féle, szorongtam is, megint elmentem pszichológushoz, magánhoz akit sokan dícsértek. Nem mondom, hogy nem ért semmit, de nem lett annyira jelentősen jobb a helyzetem.

Annyira zavar, hogy 20 évesen egy ilyen megkeseredett, idegbeteg, irigy nő vagyok, sokkal jobb a helyzetem mint régen, mert már apám nem iszik, megvan mindenem, az egyetemen is jól teljesítek ami egyrészt önbizalmat ad, másrészt egy csomó ösztöndíjat kapok, még igazbarátaim is lettek, de nem, mégsem jobb. Én nem akarok ilyen ember lenni, de hiába próbálok változni, nem megy. Nem tudok boldog lenni, ha valami rossz történik, ideges vagyok, sírok, dühöngök. Ha minden jó, akkor szorongok, hogy vajon meddig lesz jó. Állandóan keserűség van bennem, néha arra gondolok hogy milyen jó lenne meghalni. De csak anya+tesóm miatt sosem ölném meg magam!

Annyit próbáltam már pozitívabb lenni, mindig pofáraesés lett belőle és még mélyebbre kerültem. A pszichológus szerint egy párkapcsolat megoldana minden bajomat, hát nem tudom. Nem merek próbálkozni, mert nem kell mindig a pofára esés.

Igazából nem tudom, milyen megoldást várok erre, olyan lehetetlen helyzet ez és nehezen, de küzdök ellene. Jó lenne ha ez a keserűség elmúlna. Bármit csinálok ezt érzem, vagy ha betelik a pohár akkor felrobbanok és idegbeteg leszek. Mit tegyek???? :(