Miért csinálta a lent leírtat az agyam a testemmel 5 éves koromban?

A kertben játszottunk a barátnőmmel 5 éves koromban. Játék közben éreztem, hogy nagyon be kell mennem WCre, de nem akartam megszakítani a játékot. Tovább játszottunk, el is feledkeztem róla, hogy mi van, de egyszerre éreztem, hogy tényleg be kéne mennem már. Akkor felálltam, elindultam. Pár lépést tehettem és nagyon furcsa dolog történt. Megdermedtem. A lábaim nem mozogtak többet. Földbe gyökereztek.

Nem az, amikor azt érzi az ember, hogy várnia kell, mert, ha megmozdul, bepisil. Semmi ilyesmit nem éreztem, sőt semmit, csak, hogy próbálom megmozdítani a lábam és nem mozdul.

És tényleg nem az volt bennem, hogy annyira kell pisilnem, hogy nem tudok járni - az volt, hogy nem tudtam a lábaimnak parancsolni hogy induljanak el (de nem azért mert pisilnem kellett, hanem ki tudja miért) másrészt meg hogy jó lenne ha meg tudnám mozdítani a lábam, hogy elinduljak, mert már nagyon be kell mennem és nem tudom sokáig tartogatni.

Aztán egyszerre csak éreztem, hogy pisilni kezdek. Lenéztem és tényleg. Eléggé sok jött.

Előtte ilyen ledermedés sosem fordult elő.

Azután előfordult párszor még, hogy nem mentem ki akkor amikor nagyon kellett csak akkor amikor már alig bírtam (szintén játék miatt), de ez, hogy ledermedtem, soha nem jött elő utána. És igazából minden ilyen esetnél ki is értem a wc-re. Sőt akkor is kiértem volna, ha a lábaim engedelmeskedtek volna nekem.

Miért csinálta ezt az agyam velem? Miért nem engedte meg hogy mozgassam a lábaimat, amikor tudtam, hogy bepisilek, ha nem megyek el a wc-re és nem akartam, hogy bepisiljek?