Normálisak az ilyen gondolatok? Kérlek, bárki aki ért egy picit a gyászhoz, olvasson lejebb. Minden segítséget megköszönnék! 16/L

Pár hónapja (még nincs 2) életem talán eddigi legnagyobb traumája ért, ahol tragikus hirtelenséggel vesztettem embereket az èletemből. Nagyon megrazott a haláluk, bár nem voltunk legjobb baràtok, az a kis kötelék mindennél szorosabb most. A temetésük óta, úgy érzem mintha a halál gondolata és az attól érzett félelem követne. Rengetegszer álmodok, akár a sajàt halalomról/temetésemről vagy egy családtag, közeli barátéről. Ezek az àlmok nagyon nagyon megrázóak, és feltudom őket tökéletesen idézni, ami rám sose volt jellemző. A gyászhoz már volt sajnos közöm, mivel 16 éves vagyok, de ott nem "kínoztak" ilyen fajta álmok, esetleges néha panikroham szerü kitörések, mert annyira féltem pl amikor a nagymamam bejelentette hogy ők idén hosszú buszos útra megy, vagy ha anyukám akinek a halálaról már többször almodtam, nem ír hogy beért dolgozni. Ekkora lelki tramuánál normális hogyha ez megy a fejemben, vagy érdemes a mostani segítség mellett mást is felkeresni?

U.i.: megkérek mindenkit, hogy kérem ne írjanak semmi csúnyát, mert mem vagyok figyelemhajhasz és nem akartam kiirni nagyon sokaig ezt a kerdest nehogy azt higyjek hogy sajnaltatom magam, de ez az erzes mar felülkerekedik rajtam és sokat elvesz mindennapokból. Kérek mindenkit itt is, hogy csak olyat írjon amit ő is szeretne hallani ilyen helyzetben! Nagyon köszönöm, a választ...