Mit tegyek? 18 éves vagyok. A szüleim meghaltak 5 éve. Hiányzik a gyerekkorom, depressziós vagyok. A nagyszüleim neveltek, akik nem hagytak játszani, és nagyapám vesszővel vert.

Nem szeretnék semmiféle antidepresszánst szedni, vagy tompítót. megszabadultam a nagyszüleimtől, van munkám, - marha "sokra" vittem, a Spar-ban dolgozom mint raktáros....- és

most bérelünk egy lakást egy másik fiúval, aki egyetemre jár. szörnyű látni hogy ő jut valamerre én meg nem, mert tanulni nem igen tudtam, a szüleim halála után a 4/5 átlagom leromlott alig alig elégségesre.

A legrosszabb, hogy érzelmeket kezdtem táplálni a lakótársam felé, mégpedig elég mély érzelmeket. ugyanis ő megszokott ölelni meg ilyenek, megsimogatja a homlokom, tudja min mentem át. Sosem hoz fel lányt, de nem hiszem hogy meleg, és bevallom én sem akarok az lenni. az tényleg szörnyű lenne, és igaza lenne a nagyapámnak hogy apám nem tanított erkölcsökre...

Amikor gyerekekről szóló filmeket néznék, vagy meséket, vagy van benne valami gyermeki, boldog gyerekkor vagy ilyesmi, akkor nem tudom megnézni, mer sírok, mert nekem nem volt.

Sajnos elég gyerekes is vagyok, viselkedésre is, meg az ízlésemre is, mintha akkor 13 évesen traumatizálodtam volna és megrekedtem volna azon a szinten, mert pl a kedvenc szórakozásom a lol-ozás és a craftolás, meg az animézés.

a lakótársammal járunk el néha kirándulni meg ilyenek, sokszor segít nekem, de érzem hogy semerre nem megy az életem. nincs jövőm. mit tehetek? Nem akarok gyógyszereket szedni. nem akarok semmi tompítót. nem akarok meghalni sem, attól nagyon félek.

kérlek normális ötleteket írjatok, ne eddig annyit hogy ORVOS! és vége.

A nagyapám azért vert, mert szerinte apám nem "tanított meg viselkedni", a kis retkes faluban meg mindenki imádja őt, hiába fordultam volna bármelyik szervhez....

ÜDV!