Aki kamaszként depressziós (volt), hogy birkóztok meg vele?

Attól függ milyen mértékű a depresszió. Ha enyhe, akkor még akár fokozódhatnak is a tünetek, amiatt, hogy kihagyja a sulit. Mert ingerszegényebb lesz az élete, az nem biztos, hogy jót tesz. A terápia fontos, de szerintem suli mellett, után kéne megoldani. Persze ha már most is nagyon súlyosan munkaképtelenné vált a depresszió miatt az más, akkor lehet, hogy nincs is más választás, csak a terápiára koncentrálni. Ezt kéne mérlegelni.

Én azóta is küszködöm. Ennyi hullámok voltak az életemben, voltak jobb időszakok mint mikor volt párom akkor minden ok volt, de aztán amint magamra maradtam jött újra. Én nem hagynám ott a sulit/munkahelyet mert otthon egyedül méginkább befordul az ember. Jobb, ha emberek közt van, ingerek érik dolgozik, tesz valamit.

Én 2 évig szedtem annak idején gyenge nyugtatót, és így jártam iskolába.

Nekem elég mély depresszióm volt. Már nem voltam érzéseim és sírni is képtelen voltam. Úgy birkóztam meg, hogy pár emberen kívül mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot, nyár volt, meleg volt, boldog zenét hallgattam, naponta beálltam a tükör elé és dicsértem magam. Eleinte hazudtam, majd az idő múlásával kezdtem elhinni. Tégy dolgokat amiket szeretsz, illetve korábban szerettél enni. Nézz boldog filmeket, aludj és egyél sokat. Kezdj el sportolni. Hidd el, nagyon jó önbizalomturbó. Ahogy telik az idő és tartalmas életet élsz, érzed, hogy gyógyulsz! :) Sok sikert!!:) (16/L)