Depresszió, szociális fóbia, pánikbetegség. Segítség?

Szia, szerintem nem rossz ötlet a csoport, viszont őszintén szólva én magamon azt vettem észre, hogy jobban érzem magam, ha olyan emberekkel beszélgetek, akik... hát "normálisak", tehát nincs ugyanez a bajuk, mint nekem (kb. mint amiket te is leírtál).

Természetesen velük nem beszélnék sosem erről a problémámról, mert úgysem értenék meg... max sajnálnának, vagy hülyének néznének -.- viszont ha alapból kellemes a társaság véletlenül, akkor egészen feledteti a problémáimat...

Persze mindenkinek más segít, de nekem személy szerint ez jött be... ha hasonlóan beteges emberekkel vagyok körülvéve, nekem fura módon csak rosszabb lesz.

A két hozzászóló előttem, mintha pszichológusok volnának.

Pedig csak a tapasztalatukat adták ingyen számodra, amiért ők már nem ingyen megharcoltak.

Értékeld.

Az elmélethez képesti gyakorlati tapasztalat, véleményem szerint egy fokkal jobb.

Példa:

Elméletben szörfözni a tengeren könnyebb, mint gyakorlatban.

Kívülállóként okos tanácsot adni nagy felelősség.

Ha Neked kitörik a lábad, akinek még sosem tört ki, csak könyvből ismeri számodra ez mit érzel.

Tehát egyéni.

Konvertáld át lelki értelembe.

Pszichológiai esetben, azonnal mindenki egyéni esetté válik.

Egy lábtörés átlagolhatóbb.

Gratulálni tudok az előttem szólók véleményéhez.

Szülök külön-külön, és együttes elbeszélése pszichológus bevonásával, - az első lépés.

Végül beszéljétek meg családon belül, és figyeljetek egymásra. Mindenki várja meg, míg befejezi a gondolatát.

Közös nevező, - nem vita, csak beszélgetés.

Végül közös terv. Mindenkire való tekintettel- közösségi szellemben.