Ez a kamaszkor velejárója lehet? Napközben motivált vagyok, igyekszem tenni minél több dolgot, tiszták a céljaim, de esténként mindig valamiért magányosnak, depressziósnak érzem magamat.

Olyankor semmi nem motivál, gondolkodom az élet értelmén és szorongok. Kényszergondolatok jönnek ki rajtam, hogy kárt teszek magamban, illetve rengeteget kattogok az öngyilkosság gondolatán. De csak esténként. Mintha este nem én lennék.

Bejelentkeztem az iskola pszichológushoz már, de nem adtak még konkrét időpontot. Szeretnék meggyógyulni ebből az esti depiből és az öngyilkosság fogalmát is ki akarom törölni a tudatomból.

Mennyire normális ez kamaszkorban? Része ez az útkeresésnek és a felnövésnek?

17/f