Tisztálkodási mánia?

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni.

Kb 3 hónapja volt egy eszméletlen emésztőrendszeri fertőzésem, hasmenés-hányás, de olyan szinten, hogy azt hittem meghalok tőle. A háziorvos mindig elküldött a fenébe, még akkor is, amikor kezdtem kiszáradni, mert hiába ittam, felül kijött, alul is. És akkor csak úgy odavetette, hogy hát lehet otthon nem eleget takarítunk, vagy buszon, esetleg egyetemen kaptam el, meg amúgy is majd elmúlik, nem kell ide semmilyen diéta semmi se.

És így a betegségből kigyógyulva valami változott az agyamban, és onnantól kezdve kínosan ügyelek arra, hogy a ruhám mindig tiszta legyen, de a tisztán tényleg a betegesen tisztát kell érteni, a kezem - milliószor mosom naponta, akkor merek valamihez hozzányúlni ha magam tisztítottam meg. A legapróbb dolgokat is észreveszem, pl ha valaki nem olyan kézzel fog meg valamit, és az fertőzésveszélyt hordozhat magában. Az ágyneműt még sűrűbben mosom, wc használat után meg pláne nem merek ágyba feküdni, gondolván, hogy akkor a bacikat felviszem az ágyneműre és akkor majd onnan kapok fertőzést. Buszra szállás után fertőtlenítő kendő a minimum. Így elsőre ennyi jutott eszembe, pedig még bőven tudnám sorolni, ha gondolkodnék rajta. És azóta egyes ételekre sem tudok rágondolni, mert hányingert kapok (folyékony édesítő, túró, pl a csirkehúst is csak úgy tudom megenni, ha valaki megcsinálja helyettem, mert a nyers hús szagától rosszul vagyok).

Szóval betegesen félek attól, hogy fertőzést kapok, a hányás-hasmenéses fajtát, mert pl most is, a legrosszabb időszakban kaptam el, és az ideg majd szétvetett, hogy millió határidős dolgom volt és 2 hétre ki voltam nyúlva. És nem csak a fertőzéstől félek, hanem magától a hányás gondolatától is hányingert kapok, saját magamnál és másénál is kb a világvége érzése van úrrá rajtam olyankor. Így ugye gyerekvállalás is necces, mert ugye kisgyerekek összeszedhetnek ilyeneket oviban meg bárhol és előre félek, hogy mi lesz, amikor majd a gyerekem lesz hányós-hasmenéses időszakban, vele együtt majd az egész család (még nincs gyerekem).

Mindemellett kereken 10 éve volt szintén egy emésztőrendszeri megbetegedésem. Fogynom kellett, és a gyomrom látta kárát, de akár fertőzést is kaphattam a fogyás mellett, persze a fogyás volt a fő ok, meg a saját hülyeségem. És onnantól kezdve pedig egyes szagokra szintén hányingerrel reagálok, de olyanokra, amikkel addig nem volt bajom.

Aki ilyenekben szenved, hogyan próbálja magát kezelni? Úgy tudom, hogy ezt nem lehet meggyógyítani, csak jobban elviselni a dolgokat. Lehetőség szerint nem szeretnék pszichiáterhez, pszichológushoz menni. Nagyon hosszú folyamat lesz ez nekem, nem is akarom elsietni a gyógyulást, szépen lassan akarok gyógyulni, de valahogy el szeretném kezdeni magam gyógyítani, mert hosszú távon az őrületbe fog kergetni. Tudom, hogy túlzás, amit csinálok, de mégsem tudok ellene tenni.

Anyukám szerint hülye vagyok, amit el is ismerek, mégse tudom abbahagyni ezeket a görcsös új szokásokat.

Bármilyen tippnek örülök, negatív vélemény is lehet nyugodtan, jöhet bármi. Köszönöm szépen a válaszokat!