Lehet úgy egy embernek több személyisége, hogy nem tud róla és a környezete sem veszi észre?

Ritka, de van ilyen. A legtöbb esetben az összes személyiség tud a többiről, viszont a "betegség" kezdeténél nem. Ezt amúgy nem úgy kell elképzelni, hogy hetente kiesik 1-2 óra. Nehéz lenne nem észrevenni, főleg úgy hogy a személyiségváltás elég kellemetlen dolog. Ritka az olyan hogy egy személyiség önként elrejtőzik a másik elől, és alibit gyárt. Sőt, a legtöbb személyiség magasról sz@rik a másikra, és képes az utca közepén is váltani ha úgy tartja kedve. A leggyakoribb az, amikor alvás közben vált személyiséget. Illetve sokszor rosszul lesz, és elájul. Kicsit bonyolult a helyzet, mert a váltásnak két féle módja lehet. Békés, és erőszakos. Békés az, amikor közös megegyezés alapján váltanak (tehát beszélgetni is tudnak egymással). A váltás így is rossz lesz mondjuk...A fények miatt könnyezel, a hangok pedig erőteljes fejfájást váltanak ki. Szédülsz, hányingered van közbe. A váltás átlagosan 10-15 másodpercet vesz igénybe.

A másik az erőszakos váltás. Ilyenkor a személyiségek nem képesek egymással beszélni, és sokszor nem is tudnak a másik létezéséről. A személyiségeknek sok típusa van, és egy erősségi sorrend van köztük: Ha egy gyengébb személyiség irányít akkor az erősebbik erőszakkal ki tudja őt lökni. Fordítva ez már nem igaz. Ha kűzd valaki ellene akkor a váltás tünetei felerősödnek és elhúzódnak.

Nagyon ritka az, hogy nem tudnak egy másik személyiségről. A disszociatívak általában nagyon hamar észreveszik a problémát és szakemberhez fordulnak. Illetve a váltás az elején emlékezetkiesésekkel jár, és az már elég aggasztó ha heti 3-4-szer kiesik egy-két óra. De ez is kiküszöbölhető ha alvás közben vált. Lehetséges, de a disszociatív személyiségzavar nagyon ritka jelenség. Ha van még kérdésed írj rám privátban, tapasztalt vagyok ebben a témában.

Gyerekkorban alakul ki, az ok és a tünet is. Ritka, hogy valakinek csak két személyisége legyen, általában 3-4 a számuk. Az összes disszociatív borzalmas dolgokat élt át, erőszak, bántalmazás, gyilkosság stb. Egy gyerek nem bírja ki ezeket a traumákat pszichésen. Ezért a személyiségek gyakorlatilag védik őt a külső behatásoktól. A személyiség ek rendszerint magasabb tűrőképességgel rendelkeznek mint az alapszemélyiség. Egy alter (alteregó) könnyebben veszi az akadályokat, és sok értelemben emberfelettiknek is mondhatóak.

A "betegség" kezdetét a pszichózishoz tudnám hasonlítani. Itt egyik alter se tud a másik létezéséről, és kommunikálni sem tudnak. A váltás többnyire erőszakkal történik, és kell egy külső inger ami kiváltja. Az alapszemélyiség nem tudja irányítani az altert, hogy mikor és hol váltson - ha komolyra fordul a helyzet akkor visszafogni se tudja az altert.

Ez az instabil állapot. A kezdetekben mindenki átmegy ezen, de valaki örökre itt is marad. Az instabil disszociatívok veszélyesek lehetnek, akár (ezerből egy...)

A következő lépcsőfok az, amikor az alter kapcsolatba tud lépni az alapszemélyiséggel. A skizofrének a hangokat úgy érzékelik mintha a hátuk mögött állnának - ezzel szemben a disszociatívok a fejükben hallják a többieket.

Igen, ez az a pont amikor orvoshoz szaladgálnak (baromi félelmetes tud lenni, főleg elsőnek).

Itt már lehet irányítani az altereket, adott esetben visszafogni.

A váltás tünetei a legtöbb disszociatívnál hasonlóak. A hiedelmekkel ellentétben a multik (multiplexnek is hívják őket) rendkívül kiszolgáltatottak és érzelmileg sebezhetőek. Épp ezért, ha az életben újabb trauma éri őket megint "gyártanak" egy altert. Ezért ritka a két személyiség.

Az alvásnál sokkal könnyebb kilökni a másikat, ugyanez vonatkozik az eszméletvesztésre. Egy ismerősöm például csak álmában tudott váltani, de ez nem törvényszerü, a többieknél nincs ez meg.

Egy multi elméje rendszerként működik. Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak agresszív alterek, gyerekkorú alterek, szex alterek stb. A gond az, hogy egy alter esetében nem beszélhetünk teljes személyiségről. Valami mindig hiányzik belőlük. Többnyire a szeretet átérzése és megélése. A bűntudat és a lelkiismeret hiánya, és még sorolhatnám. Ez pedig problémákat szül. Az összes alter saját magát védi, és nincs tekintettel másokra. (Kivéve a gyerekek, ők tényleg aranyosak)

Igen, a váltáshoz mindig el kell nyomni a másikat. Az emlékezetkiesések kiküszöbölhetőek, sokuknak van egy emléktároló altere. Ez egy teljesen jellemtelen valami, egy tárgyhoz tudnám hasonlítani. Olyan, mint mikor kiveszel egy dossziéból egy eseményekkel teleírt papírlapot.

A pszichiátria alig tud valamit a disszociatívokról, így kérdéses hogy mi okozza a fizikai tüneteket. Ezen kívül mondjuk ezernyi dúrvább dolog van amit produkálni tudnak. Az agresszív altereknél a leglátványosabb ez. Egy egészséges felnőtt férfi az izomzatának nagyjából a 60%-át tudja kihasznàlni. Egy edzett testépítő pedig a 80%-át.

Egy agresszív alter pedig mindenféle edzés nélkül hasznosítja azt a 80%-ot. Sokkal mozgékonyabb és erősebb mint egy átlagos ember. De mivel a test nem halhatatlan és nem bírja a túlterhelést ezért 20 perc használata után akár inszalagszakadás is lehet a vége, nem beszélve az egyéb fájdalmakról. Plusz, egy agresszív alter nem érez fájdalmat, és nem fogja érdekelni ha tönkreteszi a testet. Ez minden disszociatívnál így van, de senki sem tudja hogy hogyan és miért.

Igen, elég nagy pszichés törést okoz az, ha rájössz hogy nem vagy egyedül. Mint fentebb írtam a legtöbben ilyenkor bepánikolnak és futnak az orvoshoz. Másvalaki pedig egyszerüen élvezi a helyzetet. Ez emberfüggő.

Az is emberfüggő, hogy hogyan reagálna erre...Bizonyosodjatok meg róla hogy tényleg disszociatív személyiségzavarról beszélünk-e. Én elsősorban szakemberhez fordulnék és kikérném a tanácsát. Ha mondjuk nem szólnátok az alapszemélyiségnek az alter előbb-utóbb úgyis meg fogja tenni. Esetleg terápiával vagy gyógyszerrel vissza lehetne szorítani az altert.