Egyedül meg lehet küzdeni a Münchausen-szindrómával?

Ne keseredj el ha nem ment elsőre az életmódváltás. Pont ez a lényeg, hogy ne add fel. Egyébként ne vedd olyan szigorúan a diétázást, ez nem egy kúra, hanem életforma. Egyél amit szeretnél, csak mindenből egy kicsit kevesebbet. A mozgást sem kell mindig ugyanúgy csinálni, az is elég, ha lemész az udvarra gépezés helyett.

Az lenne a cél, hogy akármennyire motiválatlan vagy, végezd el a teendőidet. Csak fokozatosan, ne stresszelj rá, és minden rendben lesz! :)

A felsorolt tünetek indokolnák hogy pszichológushoz, netán pszichiáterhez menjél

"Soha nem voltam pszichiáternél/pszichológusnál és nem is szeretnék."

Ha gondolod, menj sebészhez. Mi a baj azzal ha a pszichóra tartozó tünetekkel pszichohoz mész?

Tudom a választ, "mit mondankak a szomszédok ha megtudják" stb. stb.

Marhaság, ugyanolyan orvos mint a többi.

Nem azt mondom hogy biztosan tudnak segiteni ezen tüneteken, de jópár próbát megérne

Bemagyarázás? Pontosan ugyanazokat a dolgokat eltudod neki mondani, amit leírsz nekünk, csak ő szakszerű segítséget tud neked nyújtani, itt pedig nem feltétlen képzett pszichiáterek vagy pszichológusok vannak.

Ha változtatni akarsz és fejlődni, mindenképpen ajánlott elmenni egyhez.,

Ez egy tipikus tinédzser kori változás. Azt szokták mondani hogy ebben a korszakban (12-18) az embert mintha feltöltenék hittel/bátorsággal és van aki él vele van aki bepánikol tőle. Ez a mindent vagy semmit korszak, teljesen kiszámithatatlan lesz az ember utál mindenkit, mindig neki van igaza (már mint azt hiszi) és folytathatnánk.

Én amikor tini voltam akkor ment a Depeche Mode és Bonanza Banzai, állandóan feketében jártunk mint valami hülyék, de jó néhányan a környezetemből. Ahogy a "Nem érdekel" című számban is van:

"Vártam, hogy változ, és többé meg ne aláz,

de nem változott semmi maradt a gyász.

Azóta feketében járunk, gyászoljuk a jövőt,

ami a miénk lehetett volna de megöltük öt!!!!"

Szóval van időd, van energiád és van fantáziád, nem kell mást csinálnod, csak ezeket ráfokuszálnod valamire és nem feladni. Onnantól a szorongás megszünik hiszen lesznek célok és lesznek sikerek is idővel. Mindegy mi ez persze sokat segit ha szereted is egyben és hobbinak tekinted, lehet sport, informatika valami a fent leírtak alapján valami olyasmi amit egyedül is tudsz csinálni. Nekem ilyen mentsvár a hosszútávfutás volt, a semmiből 11 hónap elértem a maratonig. És a futás külön is jó mert kiüti az agyadat és garantáltan nem leszel többé flusztrált rémeid, kivéve ha kimarad a napi edzés:)))