Mi a véleményetek arról aki vagdossa magát?

testveriseget erzek vele.

udv.: egy "vagdoso"...

19/L

El nem ítélem, mert én is csináltam, mikot fiatalabb voltam.

De nem tartom egészségesnek, és örülök, hogy már nem okoz gondot a problémák miatti frusztráció, a konfliktuskezelés, és minden, ami miatt ez kialakult.

Nem tudom megérteni, hogy miért csinálják, mert nekem sosem fordult meg a fejemben, hogy fájdalmat okozzak magamnak. Egyszerűen nem látom értelmét, mert ahogy korábban is írták, a stresszt, belső feszültséget annyi szuper módon le lehet vezetni. Én például jógázom, vagy énekelek, zenét hallgatok, írok, táncolok. Mind nagyon jó hatásúak, feljebb emelik a lelket a testtel együtt.

Nem ítélkezem, de nem tudom megérteni, hogy valaki miért nem ilyen és hasonló metódust választ. Ha mondjuk nincs pénze elmenni jógázni, akkor is mozoghat, bármikor, akár egy tempós séta zenét hallgatva is megteszi a hatását és ezt úgy mondom, hogy elég erőteljes módon tudok szorongani.

Nem tudom, én valahogy hálás vagyok, hogy a testem kiszolgál és nem szeretek benne kárt tenni. Szerintem az mindenképp segítségre szorul, aki nem így érez ezzel kapcsolatban.

Szívesen megszeretgetném őket!!! ^_^

27/F

a kedvencem, amikor valaki azzal jön, hogy "jajj, én elítélem a vagdosókat, meg szánalmasak, mert hát annyi minden mással le lehet vezetni a feszültséget, blablabla...". ezek szerint az emberek szerint akik vagdossák magukat, sosem próbálkoztak/próbálkoznak ilyenekkel?? mozogjak? szoktam. sétáljak? szoktam. hallgassak zenét? szoktam. keressek hobbit? van. olvassak? szoktam. sok mindent csinálok nap mint nap, amiknek a segítségével levezethetném a feszültséget, és a bánatot, de nem tudom. az EGYETLEN lehetséges megoldás, ami VALÓBAN segít, az, ha vágom magam. nagyon örüljön az, aki el sem tudja képzelni, valaki hogy vetemedhet erre, mert hogy "nekem eszembe sem jutna bántani magam"...a szokásos szöveg. érezze szerencsésnek magát, aki így van vele, erre hajlam kell, hogy legyen az embernek, és akinek van, annak egy idő után marha nehéz küzdenie ellene, ha önhibáján kívül egyszerűen csak sz r dolgok érik az életben huzamosabb ideig, és sehol az alagút vége. persze, mindenkinek vannak problémái, de ha valaki egyszerűen küzd, és mégse tudja helyén kezelni, mert gyenge, akkor ez van...neki is kell valami, ami megkönnyebbülést jelent, és ha ezt az önsértésben találja meg, szíve joga, ezért SENKINEK NINCS JOGA ELÍTÉLNI VALAKIT. miért ítéled el azt, aki gyenge?? szánalmasnak is miért tartod? mindenki tele van hibákkal, csak hajlamosak vagyunk csak másokban észrevenni a szálkát, magunkban nem... a másik kedvencem meg az, amikor azt mondják, hogy ezt mindenki csak divatból csinálja, és "a 12-14 éves kislányok "szórakozása"". bőven elmúltam 18(!!), amikor először megvágtam magam, addig csak a kényszer volt meg, de mindig leküzdöttem. de ha ez nem elég, idősebbek is szokták magukat vagdosni, ez nem csak a gyerekek, meg tinédzserek "szórakozása", meg nem vagyunk divatemósok, bizony felnőttek is csinálják, 20-30 felett is..

19/L

Utolsó válaszoló!

Baromira sajnálom, hogy te ezt látod az egyetlen megoldásnak. Attól még a metódus nem validálódik, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. Egy pillanatig sem ítélem el ezeket az embereket, de az még nem azt jelenti, hogy ez egy egészséges normális dolog. A léleknek sem jó, akármennyire is azt érzed a pillanatban, amikor elönt a fájdalom után az adrenalin. Hasonló dolog lehet ez, mint a drog vagy az alkohol. És bár nem vagyok járatos a témában, de biztosan sok összetevős folyamat, ami előidézi a jelenséget.

Cseppet sem szeretném sajnáltatni magam, csak szemléltetésképp írnék egy pár nagyon rossz élményt, ami történt velem, és ezt veheted akár biztatásként is, mert annak szánom, nem kioktatásnak.

Szóval a szüleim 5 éves koromban elváltak, és konkrétan 7 éven keresztül mentek otthon a sorozatos balhék ebből kifolyólag, a szüleim nem beszéltek egymással, csak ordítva telefonon. Közben az iskolában 5 éven keresztül kaptam meg, hogy olyan ronda vagyok, hogy meg kéne halnom, és folyamatosan bántottak főleg lelkileg, de néha fizikailag is. Volt egy halom szerelmi csalódásom, életemben nem szeretett még viszont olyan, akibe szerelmes voltam. A bátyám 20 évesen öngyilkos lett, egy évvel később egy nagyon jó barátnőm is. És bár olyan gondolataim voltak, hogy a világ egy fos, és én nem akarok tovább itt élni, mégis maradtam, sosem ártottam magamnak fizikailag, és most emelkedek. Nem kell szenvedni az életben, vagyis kell, mert a szenvedés valahol megtisztít, elgondolkodtat, és bár nem értem az életérzést, ami arra késztet, hogy bántsd magad, mert a végén úgysem ad permanens megoldást, de elfogadom, hogy ez létezik. Viszont neked azt kellene elfogadnod, hogy ilyen helyzetben az lenne a legjobb, ha segítséget kérnél. Mert ez neked sem jó valójában. Persze társadalmi elvárás is, hogy a normál szerint élj, és hogy ne tanúsíts mazochizmust, meg valahol ösztön is, az életben maradás ösztöne.

Egyébként pedig ami azt illeti, hogy egyesek azt mondják, hogy ez csak a 13-14 éves gyerekek hisztijei, azért van, mert valóban van ilyen eset. Hogy a civilizációban elkényelmesedett módon (itt nem valódi kényelemről beszélek) létező emberek - akiket egyébként meg lehet érteni, mert a világ valahol egy fertő, és ebben nagyon nehéz megmaradni - nem tudják miben levezetni a feszültségüket. Csak gondoljunk bele, régen a jobbágy egész nap robotolt, csinálta, és rohadtul szenvedett, és valószínűleg nem vagdosta magát, mert egyrészt meg is halt volna esetleg valamilyen fertőzésben, és nem volt ereje hozzá, mert örült, hogyha volt mit ennie. Nem mondom, hogy ez normális, mert nem az, csak hogy lássuk a szempontokat. Vagy hogyha például azt nézzük, hogy a kínai kisgyerek egész nap a gyárban tolja, hogy éhbérért megcsinálja azt a ruhát, amit te megveszel, az sem vagdossa magát, hanem alszik. A világtermelés 80 %-át az emberiség 20 %-a használja fel, és mi valószínűleg a 20 %-ban vagyunk.

Nem állítom, hogy a te problémáid nem problémák, nagyon is igaziak, és nem tudom, hogy mi mentél keresztül, mert lehet, hogy nagyon durva dolgok történtek veled, de akkor viszont nem kell magadra venned, amikor egyesek ezt hisztinek titulálják.

Én csak azt mondom, hogy a világban rengeteg szempont létezik, és nem kell elkeseredni sosem véglegesen, és nem kell büntetni magunkat, hanem olyan dolgokat csinálni, amiért megjutalmazhatjuk magunkat. A testnek felüdülés minden jó élmény, és a jó élmények hozzák a még jobbakat. És lehet, hogy neked eddig nem volt részed olyan sok jó élményben, de próbálkozz töltekezni, a természetben, a zenében, a pozitív dolgokban. Azt mondod próbálkoztál és nem sikerült? Akkor próbálkozz még. És kérj segítséget.

Az ítélkezőkkel pedig ne foglalkozz, mert az emberek ilyenek, ezzel nincs mit tenni. Te viszont küzdhetsz magadért, és megerősítheted magad. A gyengeség nem maradandó. Becsüld meg az életet, és ezek nem üres szavak... mert én tudom, hogy milyen, amikor szarul vagy, nekem elhiheted...