26 évesen miért akarok meghalni?

26 éves vagyok, egyedül élek. Van egy friss párkapcsolatom, viszonylag jól fizető munkám (kopp kopp), egy öreg autóm.

Élnek a szüleim, van családom.

Mégsem tudok boldog lenni, és (hívő vagyok, na nem elvakultan) hetek óta azért imádkozok Istenhez, illetve teszem fel a kérdéseimet, hogy "miért vagyok még életben?" "miért nem szólítasz magadhoz?" "mi a szerepem még az életemben?"

Nem tudok hinni a boldogságban, az emberségben, az önzetlenségben. Pesszimista vagyok, mindig mindennek csak a rossz oldalát látom.

A barátnőm egyedül a pesszimizmusomról tud.

A szüleim, családom, barátaim semmiről. Boldognak, kiegyensúlyozottnak mutatom magam, hiszen egy gyerek vagyok, egyszerűen nem törhetek össze előttük, hiszen egész biztos, hogy magukat okolnák érte. A lehetőségekhez képest megadták amit tudtak mindig.

Képes vagyok a lelki fájdalmamtól a nap bármelyik szakában sírva fakadni, könnyezni a nyomoromon, miközben tulajdonképp mások ezerszer cserélnének velem.

Egyszer voltam pszichológusnál, vázoltam körülbelüli tekintetben a látásmódom: elképedt, hogy lehet ilyen világnézettel élni? és hogy szerinte ettől sokkal sokkal jobb azért a helyzet...