Hogyan emésszem meg, hogy nem lehet gyermekem?

Nem kell ahhoz terhesnek lenned, hogy édesanyának érezhesd magad. Örökbe tudsz fogadni egy gyereket, aki egyébként árvaházban nőne fel és fogalma se lenne, mi az a család. Nyilván nem ugyanolyan érzés, mint kihordani és megszülni egy babát, de semmivel sem rosszabb.

Üdv: egy nevelőanya

Sajnálom, hogy így alakult. Nehéz örökre lemondani valamiről. De ettől még lehet teljes, boldog életed. Csak ne erre koncentrálj. Keress új célokat, érj el olyan dolgokat, amikre pl. a többgyerekes anyukáknak nincs lehetőségük.

A terhességet meg ne kívánd, nem olyan jó az. Sőt. Sokan azért nem vállalnak gyereket az első után, mert nem bírnák ki még egyszer a terhességet. Szép a kerek has, csak baromi kényelmetlen. Állandó hányinger, fejfájás, hányás, 5 percenként pisilni járkálás, nem tudnak lehajolni, nem tudnak sportolni, nem ehetnek-nem ihatnak akármit, nem mehetnek akárhová, csak a nőgyógyászhoz, hogy néha megturkáljon meg felírjon valami gyógyszert... ráadásul a nőknek több, mint a fele konkrétan végig rettegi a terhességét, mert "biztos lesz valami baj". És sokszor van is. A férjek/párok meg nem mernek közeledni, nincs több szex, ez sokszor a szülés után is így marad.

A ruháikba már nem férnek bele, nem csak a szép kerek has miatt, hanem mert általában felszednek mellé 10-20 vagy 30-40 kilót. Aztán vagy lemegy utána, vagy nem...

Szemüvegeseknek sokszor elkezd még jobban romlani a látásuk, de az sem ritka, hogy valakinek az emésztése megy rá, és szülés után élete végéig diétáznia kell, mert mindentől jön a sava vagy hasmenése lesz.

A szülés meg aztán pláne nem az a dolog, amit az ember kíván. Az egyetlen jó benne, amikor vége van, és már megvan a gyerek. De hidd el, mindenki szívesen kihagyná, ha tehetné. 15-20 órát vajúdni, kínok között, csurom vizesen, ordítva, a saját vérében-pisiben-kakiban fetrengve, miközben valaki könyékig benne van, esetleg mellé egy gátmetszés is... aztán a felépülési idő.

Gyermeked így is lehet, ha nem is saját, de szeretheted ugyanúgy. Tudom, mindenki a saját génjeit szeretné továbbörökíteni, de sajnos nem mindig lehetséges. Ha bánkódsz rajta, akkor sem lesz másképp. Ezért kell tovább lépned, ami legkönnyebben úgy lehetséges, ha mással foglalkozol. Ne emészd magad ezen, hogy nem lehetsz kismama. Biztosan vannak más dolgok is, amikre vágysz. Azokra koncentrálj.

Lehet, ez nem vigasz számodra, mégis leírom, aztán majd Te meglátod, mennyire segít.

Lehet, hogy Isten így készíti elő a helyet egy olyan gyermeknek, aki ha nem hozzád kerülne, a poklok poklát járhatná meg életében. De nálatok pedig igazi, szerető szülőkre, családra találhat. Én hirtelen ezt látom bele, elsőre.

egy református