Van olyan, hogy nem veszem észre magamon, hogy depressziós vagyok?

Na, jó, akkor kicsit bővebben.

Gyakran a hozzátartozók/barátok/munkatársak hívják fel az adott személy figyelmét arra, hogy a személyiségében/viselkedésében változás állt be. Mivel nem egyik napról a másikra lesz valaki depressziós, ezért ő nem biztos, hogy észreveszi, hogy kezd belecsúszni. Olyan ez, mint amikor azt szerettük volna látni gyerekként, hogy növünk. Hát nem láttuk. Hiába néztük magunkat a tükörben. Viszont úgy már szembetűnőbb volt a dolog, ha félévente az ajtófélfánál húztunk egy vonalat. Valami ilyesmi ez is. Fokozatosan romlik a helyzet, nagyobb időtávokban még magának a depressziósnak is szembetűnőbb, hogy elhagyta a hobbijait, nem jár társaságba, kevésbé felszabadult, kevesebb az öröme.

Vannak tünetek, amik önmagukban feltűnőbbek, ilyen például az álmatlanság, étvágytalanság is. Ha ennek fényében végiggondolod, hogy a viselkedésed, a gondolkodásod megváltozott-e, könnyebben meglátod, hogy gond van.