Más is érez olyat egyedül, hogy valami figyeli őt?

Hosszú évek óta furcsa érzésem van. Otthon, egyedül nem tudom jól érezni magam, megfelelési kényszerem van, mint társaságban. Olyan, mintha valami látna engem... Úgy érzem, mintha ennek a valaminek meg kellene felelnem, ezért az sem mindegy hogy mit csinálok otthon, munkahelyen a wc-ben, vagy bárhol ahol csak én vagyok.

Mindig, mindenhol ott van egy furcsa érzés. Hogy valami néz engem. Azért nem valakit írok, mert nem egy ember képét társítom az érzéshez (pl. anyámét, aki pár éve meghalt), sőt nem is tudok képet társítani hozzá. Talán valamilyen entitás, egy másik dimenzióból, vagy időből, vagy tökömtudja honnan, de nem vagyok egyedül. És ez nagyon zavar.

Olyan, mintha emiatt saját magam gátja lennék. Minden nap ugyanazt csinálom, nem mozdulok ki a komfortzónámból. Ugye mondják, hogy az segít, de én nem vettem észre. Inkább csak jobban szorongok egy új szituációban, mint a jól megszokott négy fehér fal között. Amikor elérném a fényt, ez a valami visszahúz a sötétségbe.

Nem hiszem, hogy skizoid zavar lenne. Dolgozok, menő irodában nemzetközi cégnél. Szociális kapcsolataim minimálisak, leginkább kerülöm az embereket, kerültem mindig is. A depresszióban az a rossz, hogy társaságban is magányos vagyok.

Szedtem már nyugtatókat, próbáltam egy rakás drogot, napi szinten iszok 2 éve (bár most száraz novembert tartok), jártam pszichiáterhez is pár hónapig. Mondják hogy egyszer fent, egyszer lent, és valóban néha egészen jó az élet, de legtöbbször csak üresség és végtelen szorongás...

De mindig ott az az érzés hogy meg kell felelnem VALAMINEK. De véletlen sem azt csinálom, amit igazán szeretnék.

Mert nem tudom, hogy mit szeretnék.