Mit kéne tennem?

Konkrétan a fejlődés az a cél. Évek alatt alakult ki ez a kép a fejemben, kezdetben az emberiség fejlődését akartam elősegíteni, ezért elvégeztem egy természettudományos alapképzést, hogy kutatóként tudjak ehhez hozzájárulni. Fejlődés alatt a meglévő tudás megszerzésére és az új ismeretek felkutatására gondoltam akkoriban. Aztán rájöttem, hogy ezt át is kell adni a következő generációknak, hogy fennmaradjon ez a tudáshalmaz, ezért célul tűztem ki az oktatói pályát is. Utána levetítettem ezt a saját életemre is. Az elmúlt években rengeteget fejlődtem mentálisan, szellemileg és fizikálisan is. A fejlődés, mind az egyéni, mind a kollektív fejlődés elősegítése az a cél, amiért újra és újra felkelek és csinálom a dolgaimat. 11 éves koromig terrorban és elnyomásban éltem erőszakkal, kirekesztéssel körülvéve. Utána ahogy kiszabadultam abból az életből előjöttek a következményei annak a 11 évnek. Befordultam, bezárkóztam, elvesztettem az érthető beszéd képességét, ha beszélnem kellett hadartam és rosszul lettem az idegességtől, kegyetlenül elhíztam, evésfüggő lettem, édességfüggő lettem és játékfüggő lettem 14 éves koromra. 18 éves koromban számoltam le a játékfüggőségemmel, cserébe pánikbeteg lettem. Utána kezdtem el gondolkozni, ha úgy tetszik, akkor ébredtem igazán öntudatra, akkor adtam célt az életemnek, amin azóta is dolgozok. Azóta sikerült megtanulnom újra beszélni úgy, hogy még előadásokat is tudok tartani. Elérni egy ~4.8-es diplomaminősítésű természettudományos alapdiplomát, úgy, hogy egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy hül.ye vagyok és teljesen esélytelen, hogy egyáltalán komoly középiskolába menjek, nemhogy egyetemre. Közben felülkerekedtem a pánikbetegségen, a kényszerevésen, fogytam majd 50 kg-t és nagyjából most vagyok itt. Abból a sok rossz dologból, ami kialakult nagyjából már csak az maradt hátra, hogy még mindig zárkózott vagyok és nem tudok társas kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. 24 évesen nincsenek barátaim és nem volt még sosem párkapcsolatom. Úgy érzem, hogy amíg ezen nem lépek túl, addig nem tudom igazán lezárni és magam mögött hagyni a múltat és ez elég erősen beárnyékolja a mindennapjaimat.

Ezt mind azért írtam le, hogy megmutassam nem az a problémám, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Egy csomó dolgot csinálok, túl sokat is, nem ez a probléma. A probléma, hogy nem igazán élvezem az életemet ebben a formában. Az elmúlt 6 év életem legproduktívabb 6 éve volt, de igazából egyetlen örömteli momentumára sem emlékszem. Nincs olyan dolog az elmúlt 6 évben, ami felhőtlenül boldoggá tett volna. Nem tudom, hogy voltam-e valaha is igazán, őszintén boldog. Egy csomószor vagyok lelki alapon rosszul. És ez az, amin változtatni akarok, mert bármennyire is magasztos dolog így leélni egy életet, nem túl szórakoztató. Nem tudom miért az jött le, hogy nem tudok magammal mit kezdeni, nem erről van szó. Változtatni akarok, de nem tudom, hogy hogyan kellene ezt megtennem. Nem tudom, hogy hol és mivel kezdjem. Ebben szeretnék iránymutatást, segítséget kapni. Köszi a válaszokat!