Szerintetek le lehet győzni az alkoholizmust úgy, hogy nem kell teljes absztinenciával élni?

Az alkoholista normálisan annak is örülhet, ha absztinens tud lenni. Az alkoholistának összehasonlíthatatlanul nehezebb néha inni egy kicsit, mint egyáltalán nem inni.

Ha valaki csak amolyan „langyos” alkohlista volt, azaz nem túl sokáig ivott (lásd 1. válasz) vagy nem túl durván ivott, akkor esetleg lehetnek ilyen ambíciói, de aki már eljutott oda, hogy kényszere ivás ellen kellett küzdenie (hosszú időn át „holnaptól nem iszom”), annak kár ezzel kockáztatni. A rossz beidegződések sokáig megmaradnak, és egy pohártól is könnyen előjön a „régi baja”. Lehet, hogy meg tud inni kulturáltan 1-2 pohárral, de aztán másnap úgy rájön a berúghatnék, hogy esélye sincs józannak maradni. Ez nem szemlélet vagy hozzáállás kérdése, és nem is elmélet, hanem tapasztalat. Biztos léteznek kivételek, de ez olyan, mint hogy az ember nem orosz rulettezik 5 golyóval (sőt, normálisan eggyel sem).

Én sorozás alapján voltam katona, mert a törvény kötelezett rá. Odabent csak úgy tudtam elviselni a légkört, hogy minden nap elfogyasztottam egy fél liter Portorico rumot.

Az előfölvett kistársaim nagyon féltettek, hogy alkoholista lesz belőlem. De ahogy leszereltünk, egyik napról a másikra leszoktam a rendszeres pijálásról.

Ha alkalom, buli adódott én is megittam a magamét, néhány feles pálinkát. De sosem részegségig, csak olyan szalonspiccig, ahol még mértéktartó voltam és nem undorító. Soha semmi bajom nem volt később a pija miatt.

Ez 19 évesen volt, most 50 elmúltam. Az idén kb. 10 felest ittam meg ebben az évben.