Nagyon félek attól, hogy esetleg borderlineos vagyok, mit csináljak?

De félek egyszerűen orvoshoz menni. Még a bőrgyógyászhoz is csak akkor mentem el, mikor már tényleg muszáj volt mert semmi sem segített. Pedig ott tényleg csak egy kis dologról volt szó, kettő percbe sem telt az egész.

Na meg nem tudom, egyszerűen nem tudom elkepzelni hogy az segít rajtam hogy egy vadidegennel beszélgetek. Rengetegen próbáltak már kihuzni a szarból, de semmi sem használt. Ha a barátaim nem tudnak segíteni, akkor mégis ki tudna? Családnak nem is merek beszélni a dolgaimrol. Nagyon jó a kapcsolatunk, imádjuk egymást, nekem van a legtokkeletesebb családom, de komolyan. Mégsem tudok velük a problémáiról, a magáneletemrol, az érzelmeimrol beszélni. Előttük muszáj megjatszanom hogy minden rendben, és még akkor is mosolyognom kell, miközben épp előtte sírtam vagy amúgy nagyon szarul vagyok. Így azt már meg se merem említeni hogy lehet el kéne menni pszichológushoz, valószínűleg hülyeségnek tartanák az egészet. Pénzem nem is lenne rá. A kórházban lévők meg... Hát nem tudom. Nem tudom rávenni magam, hogy lépjek, pedig évek óta győzködnek a barátaim hogy jó lenne végre. De sosem jutok egyről a kettőre.