Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Kényszerbetegségek, félelem,...

Kényszerbetegségek, félelem, szorongás? Nyugyassatok meg, hogy nem vagyok Skizofrén.

Figyelt kérdés

Hangokat egyenlõre nem hallok. De sokszot eszembe jut, hogy mi lenne, ha igen, akkor azt, hogy bírnám elviselni.

Késztetést érzek bizonyos dolgokra például folyton mozgatom a kezeimet, törölgetem mert úgy érzem, hogy meg van izzadva. Persze tudom, hogy nincs, de akkor is késztetést érzek rá.

Elõfordulnak pánikrohamaim is, ilyenkor attól félek, hogy megõrülök, vagy attól, hogy az emberek dilisnek néznek és soha senki nem fog szeretni.

Sok stressz ért az életem alatt, mindig a túlélésre hajtok, de folyton csak egyre rosszabb dolgok történnek. A kapcsolatom elején boldog voltam és csak a jelennek éltem, de mára ez is pokollá változott és gyötrelem az egész.

Bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben, és néha olyan dolgok megfordulnak a fejemben, hogy pl mindenki imser engem, ellenem van, azért küldték ide, hogy engem bántson. Persze ezek csak megfordulnak a fejemben, aztán elhesegetem, hogy "ugyan már, ez hülyeség csak én képzelem be" néha olyan a világ mintha álmodnék, minthan nem két lábbal járnék a földön.

A legnagyobb dolog amitõl félek, az hogy gyógyíthatatlan beteg leszek vagy az , hogy megbolondulok.

Skizofrén és pánikbeteg is van a családban így jogosan félek tõle, volt rá egy egész életem, hogy végig nézzem ennek a kimenetelét.

Amikor arra gondolok, hogy a tesóm skizofrénként mit hallhat vagy érrzhet én is elkezdem bele élni magam (túl sok empátiával rendelkezem) és rögtön elkezdem bebeszélni magamnak, hogy nálam is jön kifele, és ha igen akkor mi lesz.

Ha valami nem oda illõ hangot hallok valahol rögtön felkiálltok és kérdezem a többieket, hogy vajon õk is hallották-e, mert félek, hogy esetleg bediliztem és csak ên hallottam.


21/L


2017. dec. 27. 16:40
 1/4 anonim ***** válasza:
33%
Vannak jó és rossz híreim is. Jó: Nem vagy skizofrén, mert az már fiatalabb korodban kijött volna. Rossz: Ezen kívül nagyjából minden mentális betegséged meg van. Szorongás, pánik, kényszer gondolatok, és cselekvések, paranoia, derealizáció. Kérd szakember segítségét, de minél hamarabb.
2017. dec. 27. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Köszönöm a választ. Ez valahol megnyugtató és ugye ez a késõbbiekben nem alakulhat át skizofréniává?

Mert én szép jövõt képzelek el magamnak és rettegek, hogy gumiszobában kötök ki.

És még az lenne a kérdésem, hogy ezeket a mentális problémákat vajon mások is észre vehetik rajtam?

Mert néha úgy közlekedek és beszélek, mint egy robot. Napi mérkõzés nekem önmagammal, hogy természetes tudjak maradni.

2017. dec. 27. 19:04
 3/4 anonim ***** válasza:

Volt idő, hogy én is rettegtem attól, hogy skizofrén leszek, félve gondoltam arra, hogy vajon mikor kezdek el hangokat hallani stb - természetesen nem lettem az, a kényszerbetegség játszotta ezt velem. Ennek a betegségnek a "specialitása", hogy bármit képes elhitetni az emberrel.

Mindenképpen fordulj szakemberhez, a kényszerbetegség komoly dolog, és kezelni kell, megfelelő gyógyszer és terápia mellett teljesen tünetmentes lehetsz! Mint ahogy én is az vagyok. :-)

2017. dec. 27. 19:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Én csak a kényszerbetegségről tudok ezt-azt, annak egy egyelőre egy gyengébb állapota 100% hogy előfordul Nálad is.


Én 17 és 22 éves korom között voltam a legsúlyosabb állapotban, akkor eléggé bedurvult a dolog, igaz előtte is jelen volt, csak " ártalmatlan " formában. Most 3 éve úgy érzem, hogy fokozatosan de eltűnt. Vannak gyengébb pillanataim de már tudok parancsolni a dolgoknak.


Ebből csak azt akartam kihozni, hogy elég sok mindent tanultam illetve olvastam róla, és van egy olyan eshetőség, hogy az ember kinövi, mert a leginkább jellemző kor a fiatal felnőttkor, és igaz én csak egyetlen példa vagyok, de nálam ez bejött, mármint csak erre tudok gondolni, mert nem változott amúgy semmi az életemben ami hatással lehetett volna rá. Szóval megvan ennek is az esélye, hogy idővel magától elmúlik.


Persze a többi betegség tekintetében nem tudok nyilatkozni, mert talán a depresszió amit én is átéltem, de azt sosem éreztem súlyosnak.

Mindenesetre ha úgy van, egy dokit lehet jó volna felkeresni, én nem tettem mert én is szégyelltem a dolgot, sőt, annak a pár családtagomnak akiknek elmondtam ezt, még ők sem igazán értettek meg, szóval tényleg jobb a szakember ha már nincs más hátra, legalább biztosan érteni fogja mi a helyzet.

2017. dec. 28. 00:57
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!