Phszichológushoz kéne fordulnom?

19 éves lány vagyok, 5 éves szakgimnáziumba járok és még van 2 évem.

Nagyon sokat hiányzok az iskolából, tavalyi évben majdnem elértem a 400 órát évvégén, idén félévkor szintén meghaladtam a 250 órát, aminek valós betegség csak 30%-a az oka.

Korábban nem szerettem az osztályomat, gyűlöltem bejárni közéjük. Nem bántottak soha, de nyomottan éreztem magam a környezetükben, láttam hogy mit művelnek egymással, hogy mennyire undorítóak, kétszínűek és az állítólagos barátaiknak hogyan tesznek keresztbe.

Szerencsére nagyon jó osztályfőnököm volt, megbeszélte a tantestülettel, hogy mivel mindenből elegendő jegyem van, ne kelljen osztályozó vizsgát tennem.

Váltottam osztályt, velük nincs is semmi problémám, nagyon aranyosak és szeretnek, ennek ellenére most is sokat hiányzok és arra gondolok, hogy hiányzik belőlem a felelősségtudat, nem gondolok bele a tettem következményébe, hiába tudom hogy be kellene mennem, ha fáradt vagyok, nagyon rossz a kedvem, akkor megtagadom és inkább elmegyek orvoshoz. Nincs aki úgy odafigyeljen rám, sajnos régóta “magamura vagyok”, anya sosem volt egy erős jellem, ha valamit nagyon szerettem volna, akkor ő igent mondott, mindig hagyta hogy meggyőzzem és próbált nekem mindent megadni. Azóta született egy testvérem, anyukám párjától, így én kiestem az aranykosárból és ő van középpontban. Apukámra nem számíthattam soha, szóval magam vagyok. Messze tanulok édesanyáméktól, így hétvégente járok csak haza, nincs aki a körmömre nézne, hogy most mi a helyzet, ráadásul anya nem is keres, csak akkor beszélünk, ha én hívom. Illetve egy másik probléma, hogy rettenetesen félek a tesi óráktól, nem értek semmilyen sporthoz, a tanár folyton cseszeget, hogy de akkoris csináljam, a többeik pedig nevetnek rajta. Tudom, hogy ez a nevetés nem ellenem irányul, hanem maga a szituáció felé, próbálom is kizárni fejbe, de nem megy. Belegondolok hogy jön a tesi óra és már fáj a hasam az idegtől.

Nem vagyok alapjáraton egy buta lány, nagyon jó eszem van a matematikához, a nyelvekhez, alapjáraton racionális gondolkodásom van, kevés tanulással vagyok 4-es tanuló az iskolában (ami egyébként anyának nem tetszik, túlzottan maximalista). Elesett sem vagyok, ez a 4. évem, hogy én intézek magamnak mindent, hogy én főzök, mosok, bevásárolok, takarítok magamra, stb.

Valami miatt még sem tudom magamat rávenni hogy iskolába menjek kis mütyüri dolgok miatt, az önfegyelem is hiányzik belőlem.

Tényleg próbálkozom, félek hogy tönkreteszem a jövőm. Nem tudok már kivel beszélni erről, ezért gondoltam rákérdezek idegenek véleményére, hogy érdemes lenne -e felkeresnem egy szakembert, vagy mégis kihez fordulhatnék segítségért.

Köszönöm előre is a válaszokat!