Miért érzem azt?

Mert sok a ráérő, unatkozó, magával semmit nem kezdő ember. Egyre több az alvászavaros, személyiségzavaros, meg mifene ember. Régen, amikor nekünk kellett begyalogolni az iskolába napi háromnegyed órát, cipeltük az iskolatáskát, segítettünk otthon, készültünk a sulira (meg az életre), délutánonként focizni jártunk, nem volt időnk nyavajgásra.

Újkori nyavaja a pánikbetegség. Hogy félek kimenni az utcára, meg félek dolgozni járni, stb. De ha egyszer az életéért kellene futni, minden pánikbeteg azonnal elfelejtené a betegségét, ha például lövöldözne valaki és menekülni kellene. Sajnos itt a gyakorin is egyre több az önsajnáltató ember, aki ahelyett, hogy élne, élvezné, hogy él, inkább panaszkodik.