Ennek van valami köze a depresszióhoz vagy egyszerűen csak túlaggódom a dolgokat?

Sajnos mindig negatív ember voltam, rövidebb időszakokra sikerült kicsit változtatni a hozzáállásomon, de sokszor "visszaestem". Egy ideje gyomorproblémáik vannak, a háziorvos egy vizsgálat után azt mondta, hogyha minden eredményem negatív lesz, valószínűleg pszichológushoz fog küldeni, mert lelki okai vannak a betegségemnek. Nem panaszkodhatok, mindenem megvan, boldog párkapcsolatban élek és nagyon szeretem a páromat. Nem értem, mégis mi bajom? Nem bírok egyedül lenni, ha sokéig egyedül maradok, elkezdek sírni, képes vagyok órákon át szenvedni, hangulatingadozásaim vannak. Néha görcsbe rándul a gyomrom, olyan dolgokon aggódok, amit más fel se vesz. Az egyetem most elég húzós és sajnos ezen is rengeteget aggódom, mert nem hiszek magamban és sose hittem. Önbizalmam sose volt. Segít a párom, és tudom, hogy mindenben támogat, de valamit sürgősen változtatnom kéne, mit tegyek, hogy ne legyek ennyire búvalb*szott állandóan?