Ha valaki öngyilkossági kísérlet után életben marad és nem szenved maradandó károsodást, akkor a pszichiátriára kerül?

Figyelj én nyugodt vagyok.

Azért ha gondolod átrághatjUk a témát.

Fiatal vagy ugye?

Hadd tegyek fel egy fura kérdést. Neked nincs dejavu-d?

Akkor mindegy ha nincs.

Visszatérve, nem fogsz ott megöregedni mert ha jól tudom az életvitelszerűen bentlakásos pszichiatriakat bezárták pár éve, szélnek eresztettek az apoltakat.

Ha jol tudom.

Igen, és szerintem nagyon rossz ötlet, hogy megöld magad.

15 évesen, négy öngyilkossági kísérlettel a hátam mögött megkérlek, hogy ne légy öngyilkos...

Rettenetes fájdalom, akár sikerül, akár nem, és ha elszúrod, akkor soha többé nem élhetsz normális életet, mert mindenki tudni fogja, és mindenki elítél érte.

Tapasztalat...

Hát engem nem vittek be szerencsére. Felvágtam magam, elég mélyen, összevarrtak, kaptam vért is. Emiatt nagyon lelkiismeret-furdalásom van, azt a vért lehet, hogy kaphatta volna olyasvalaki, aki nem magában tett kárt, hanem mondjuk balesetet szenvedett...

Egy éjszakát benntartottak. Nagyon jó volt ott, olyan gyógyszereket kaptam, hogy úgy éreztem magam, mintha be lennék tépve. Órákon át nézegettem a kezemet, hogy milyen érdekes, hogy öt ujjam van. Másnap reggel megkérdezték, hogy érzem magam, kérek-e reggelit. Mondtam, hogy igen, aztán mikor megláttam, mi a reggeli, inkább mégse kértem. Akkor még azt se tudtam, hol vagyok. Fokozatosan ment ki belőlem a "cucc". Kérdezgettek tőlem dolgokat, miért csináltam, mióta érzem magam szarul, stb. Aztán megkérdezték, van-e akárkim, aki egy pár napot ott tudna aludni nálam, vigyázna rám, elvégezne helyettem megerőltető dolgokat (a combtövömön volt a varrat, így nem tudtam egy pár dolgot megcsinálni). Mondtam, hogy van, mondták, hogy adjam meg a számát. Felhívták (a lakótársam, egyben legjobb barátnőm számát adtam meg), megkérdezték, haza tudna-e vinni, és tudna-e rám figyelni pár napra. Semmiféle rokoni kapcsolatban nem vagyunk, és a szüleimet, testvéreimet nem is értesítették, mert elvileg éjjel, mikor behoztak, megtiltottam nekik (ezt el tudom képzelni). Simán kiengedtek a lakótársammal, ő a kórház előtt hívott nekem egy taxit. Két nap múlva már a munkahelyemen magyarázkodtam, hogy miért nem vettem fel a telefont.

Az más kérdés, hogy nekem egy olyan személyiségzavarom van, ami miatt tényleg van, hogy egyik pillanatban tragédiaként élek meg valamit, amin utána csak nevetek. Így volt ez aznap éjjel is. Szóval nem voltam komolyan vehető, de ilyen alapon pláne be kéne zárni, hiszen ki tudja, mikor kattanok be megint valami baromságtól, és ugrok a Szolnoki zónázó alá.