Borderline szemelyisegzavarban szenvedők tudnátok segíteni?

A munka nemesít. Munka közben senkit sem érdekelnek a személyes ügyeid. A munkatársaiddal, ha vannak, nem kell feltétlenül haverkodnod, közeli kapcsolatba kerülnöd velük, hiszen nincs erre idő. Így aztán nem kezdesz el ragaszkodni hozzájuk, magasztalni és gyűlölni őket egyszerre. A munkahelyeden akkor mondasz fel, amikor akarsz, nem úgy, mint a családodban vagy az iskolában régebben.

BPD esetén a munka egyetlen hátulütője az lehet, hogy meg akarod mutatni, hogy te mennyire jól, mindenkinél jobban teljesítesz, aztán beledöglesz vagy fizikailag a sok túlórába, vagy lelkileg, mert hiába csinálod, nem kapsz elegendő elismerést. Szóval csak magad miatt csináld, annyit, amennyit feltétlenül muszáj/még jólesik.

Egy ideig fura lesz az új környezet, de aztán szerintem átlendülsz a holtponton és kapsz az új állásodtól egy nagy adag önbizalmat.

Nálam is borderline-t diagnosztizáltak évekkel ezelőtt, de rajtam az elfoglaltság csak segített. Volt szintén BPD-s főnököm, az elég viharos kapcsolat volt, de jó ideje, 3 éve egy másik helyen vagyok. Néha megcsömörlök, úgy érzem, de egy kis pihenés után helyre kerülnek a dolgok.

Amit meg kellett tanulnom:

- nem szabad mások helyett dolgozni és puffogni emiatt

- nem szabad mindenért felelősséget vállalnod

- nem szabad haragudnod magadra, ha hibázol, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik

- ami jár, az jár (anyagiak)