Érdemes pszichológushoz vinni? Vagy ezt szeretettel és odafigyeléssel meglehet oldani é csak túlaggódom?

A párom lányáról van szó. 16 éves, az apjával nagyon jó volt a kapcsolata, de megcsalta az anyát utána meg részegen ráment a lányra és alaposan összeverte. Ezek elég mély nyomot hagytak benne. Nagyon zárkózott lett, de ez 2 hónap után abbamaradt és beállt egy 'normálisabb' lelkiállapotra, nagyjából egyensúlyban volt, bár még mindig rosszul viselte. Így volt akkor is, mikor megismerkedtem a párommal és miután őt megismertem is fél évig. Összesen talán kb 9 hónapot.

Nem utasított el, mikor jobban volt, el lehetett vele beszélgetni, értelmes, okos gyerek, rólam is érdeklődött, de ez ritkán volt, sokszor inkább zárkózott volt. Elfogadott de nem kifejezetten szeretett, de nem is balhézott, látszólag megbékélt a helyzettel. Mikor jobb állapotában volt kicsit úgy éreztem, még talán szimpatikus is lehetek neki és nem vagyok teher. A párom szerint én nem befolyásoltam a viselkedését. Nyilván fenntartottuk a kommunikációt én is és a párom is, kérdeztük hogy van, hogy segíthetünk neki, jelentek e problémát, mit szeretne csinálni, nem fogom helyettesíteni az apját, nem leszek a 'főnöke', az anyja neveli továbbra is, szeretném ha jó kapcsolatunk alakulna ki stb.

2 hónapja romlott a helyzet, mikor az apja csak úgy beállított és ordibálva követelte a gyereket. Az egész szituáció nagyon abszurd volt. Betört egy ablakot, de tovább nem jutott, a rendőrök vitték el. A lány viszont nagyon magába zuhant. Azóta nem is volt 'jobb állapota', nagyon sokat sír, kevesebbet eszik, rosszul alszik, nem mozdul ki. Próbálok neki segíteni de nem vagyok az apja, nem ismerem 'úgy, a rendes lelki állapotában'. Tegnap megkért hogy segítsek, de mikor kérdeztem, nem tudta megmondani hogy

Aggódok érte, a párom viszont fél pszichológushoz vinni, mert gyógyszerezheti, félti stb.