Valaki azt mondta depressziós vagyok, igaz ez?

Ott kezdődött az egész, hogy apám meghalt, anyámnak új barátja lett, aki ellenünk fordította őt, három tesómból egyik a barátja pártján van, egy másikkal alig beszélek, és ha beszélek is az idő nagy részében negatív beszélgetés zajlik le köztünk, a harmadik testvéremmel jó a kapcsolatom, de ő meg alig van itthon. Nagyjából ez történt velem az elmúlt három hónap alatt. Miután megkaptam hogy depressziós vagyok, megijedtem hogy tényleg igaz e, mert nem tudom :( . Sűrűn van hogy feljön bennem hogy mi történt apuval, ezért általában mikor ez így van elmegy a kedvem mindentől, nem gondolok a halálra, nem szeretnék meghalni nem így értettem, hanem onnantól nincs kedvem beszélgetni, nincs kedvem ott lenni ahol, nincs kedvem mosolyogni. Nemrég lett egy barátom, akivel egyik pillanatban úgy vagyok hogy nagyon hiányzik, de utána van pillanat mikor annak örülnék a legjobban, ha mindenki eltűnne a környékemről, és egyedül szeretnék lenni teljesen (ami egyébként lehetetlen). Utána néztem mit takar a depresszió, és a tünetek nagy részét észlelem is, de remélem csak beképzelem magamnak vagy hasonló, nem tudom, mert nem akarok az lenni. Szakemberhez nem tudok elmenni, mert ha ezt otthon mondom kinevetnek vagy hülyének néznek amiért ilyet találok ki. Nem tudom mit kezdhetnék...